Isten ítélete könyörületes és irgalmas

Textus: Péld 16, 1-6 „Az embernél vannak az elme gondolatai, de az Úrtól van a nyelv felelete. Minden utai tiszták az embernek a maga szemei előtt, de aki a lelket vizsgálja az Úr az! Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolatid véghezmennek. Mindent teremtett az Úr az Ő maga céljára, az istentelent is a büntetésnek napjára. Utálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetlen. Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn, és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.”

Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!

Vannak áldatlan, fájdalmas pillanatai az életünknek. És ez a mai ilyen szomorú óra a ti éltetekben. Hiszen nehéz, szinte lehetetlen elengedni a feleséget, édesanyát, nagymamát és családtagot.  Ilyenkor úgy érezzük, hogy tőrt döftek a szívünkbe, levágták az egyik végtagunk, s többé nem lesz teljes az életünk. S valóban, a családi élet sziklájáról lehasadt egy darab, elporladt egy élet, elillan egy szempillantás alatt a mosoly, s csak a könnyek, a fájdalom marad a gyászolók számára.

Kiapadt egy forrás melynek vize mosta, öntözte és éltette a férj, a gyermekek életét. Most, mint egy búvópatak eltűnik a szemük elő, hogy aztán meglássuk imádságink által az égben, a mennyben az Istennél.  Kiszáradt egy fa, melyet elültettek a szülők, öntöztek, ápoltak, melynek árnyékában ti megpihentetetek, gyümölcseit fogyasztottátok, áldottságát megtapasztaltátok.  Igen, az emberi életnek nemcsak kezdete, hanem vége is van ezen a földön. És mégis a nagy dolgok nem a földön kezdődnek el, hanem az égben, az Istennél. Amikor az Isten megtervezi az életünket, amikor szüleink szerelmes nézésébe belecsillogtatja, beleönti kialakuló életünket, amikor az Isten megtervezi földi e mennyei létünket. S mi megszületünk erre a világra, barátra, házastársra, gyermekre találunk. S bármennyire is jó, áldott ez a földi lét, a lelkünk messze vágyakozik, az Istenhez az égbe.

Tudom, hogy csak szavakkal és mondatokkal nehéz titeket megvigasztalni, megértetni, elfogadtatni az édesanya és a feleség eltávozását. De hiszem, ma is Isten siet a segítségünkre. Ő van itt e gyászszertartás órájában, könnyet törül, szívet balzsamoz, és láthatatlanul is megsimogatja szíveteket, hogy ezt a nehéz fájdalmat elviseljétek.

Én ma titeket ezekkel a szentírási versekkel akarlak vigasztalni és kérem az Istent, hogy ezeknek gondolatai verjenek gyökeret az életetekbe.

I.” „ Az embernél vannak az elme gondolatai, de az Úrtól van a nyelv felelete.” Az emberi elme szinte végtelen. A legtöbb információt az ember tudja felhalmozni. Mi vagyunk a teremtés koronái. És annyi mindent meg tudunk alkotni, mint ahogyan az elmúlt évezredekben akkora fejlődésen, az ember keresztül is ment. Ilyen fejlődési gondolatok vezérelték immár néhai Péter Irmát is, amikor eljön a nővéréhez Lenke nénihez, ide Felsőboldogfalvára, szülőfalujából Homoródszentpéterről. Gondolat és érzelem világa ide kötötte. Számára itt kezd a világ még tágasabbra nyílni. Itt látja és tapasztalja meg az ifjúság gyönyörűségeit, áldásait.  Annyi gondolat, annyi érzés volt az ifjú szívében. Megválni a szülőktől, ott hagyni a szülőfalut. Felcserélni az ismerőst az ismeretlennel. Egy új, egy más közösség tagja lenni. Keresni a férjében álmait, vágyait. Megbizonyosodni a felől, hogy Isten őt erre teremtette. Ezer meg ezer gondolat járta át az elméjét. És ő Istenre figyelt. Élete válaszaiban engedte, hogy az Isten formálja, alakítsa az életét. Az Atya adta az ő szájába a szavakat, kérdésekre a válaszokat, a megpróbáltatások idején a bizonyosságokat. És hiszem, hogy meg volt elégedve a sorsával, életével. Nektek is köszönhetően érezte, hogy a boldogság, a mennyei világ már itt kezdődik éppen a földön, a családi létben.

II.” . Minden utai tiszták az embernek a maga szemei előtt, de aki a lelket vizsgálja az Úr az! Nagyon sok és hosszú utat bejárt. A gyermeki évei utjai övezve voltak szülői szeretettel és gondoskodással. A Homoród vize, a lankás dombok, a szomszédok mind élete szerves részei voltak. A szülei azonban nemcsak fizikai úton, de lelki úton is elindították. A vallásosság ösvényén Isten felé, a szeretet világának megismerése és elsajátítása felé. Ezt az utat építették a mesék, legendák, vallásos ünnepélyek, a mindenkori ajándékozások. Amelyeket nemcsak megélt, megtapasztalt, hanem a ti számotokra is elkészített. Ez az út őt is Felsőboldogfalvára vezette, ás ő meg maradt vallásban, Isten hitében. Számára könnyen ment a beilleszkedés. Ezeket az utakat a szülei vigyázták, majd a testvérei, néhai Barabás Gyula és Sándor Lenke. Majd ezt az utat a férjével, Péter Áronnal építették, járták, alkották saját maguk és ugyanakkor a gyermekeik: Ildikó és Áron számára. Majd később erre az útra léptek gyermekei házastársai, s később az unokák. Ezek az utak tiszták voltak, egyenesek és kitartóak, mint ahogyan őt is erre tanították a szülők, a környezet.

Ezeket az utakat mi embere, ezzel az elmével, tudással értékeljük, de aki igazán megvizsgálja az Úr az. S hiszem, hogy Isten igaznak, tisztának és áldottnak látja, értékeli, Péter Irma életútját. Ez a gyászszertartás is ahhoz segít hozzá, hogy Isten irgalmas legyen az Ő ítéletében.

III.” Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolatid véghezmennek.” Gyermekként a legnagyobb bizalmunk a szüleinkben van, a testvéreinkben, majd a házastársunkban, a gyermekünkben. És ez így van jól. Milyen szomorú, amikor a bizalmunkkal visszaélnek. Amikor elbizonytalanodunk valamiben, valakiben. Isten az ő számára egy olyan szerető családot adott, szülőket, testvéreket, férjet és gyermekeket, akiben ő mindig bízhatott és ezt a bizalmát sosem veszítette el.

A vallásos ember számára a földi bizalmon túl van egy égi bizalom is. Az Istenbe vetett bizalom. Ebbe kapaszkodunk, ezért imádkozunk. Amikor erőnk felett álló út előtt állunk, akkor olyan jól esik, Isten elé letenni a keresztünket, az életünket és tőle segítséget kérni. Ma is ezt tesszük, Istenre bízzuk az ő testét, és rá bízzuk az ő lelkét, hogy üdvözítse, részesítse a halhatatlanok világában. A szerző azt mondja, hogy aki Istenre bízza a dolgait, annak vágyai teljesülnek. S milyen öröm, amikor dolgaink megvalósulnak, amikor egy szép, nyugodt családban és környezetben élünk. Számomra megnyugtató volt azt hallani lánya részéről, hogy családi légkörben, nyugodtságban tölthette idős éveit.

IV.” Mindent teremtett az Úr az Ő maga céljára, az istentelent is a büntetésnek napjára. Utálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetlen.”  És ebből a mondatból két gondolatot emelek ki, a felfuvalkodottságot és a büntetést. Egyre egy olyan világban élünk, amikor sok ember büszke, öntelt, egoista, önmagának való életet él. Nem érdekli sem a család, sem a közösség, sem maga az Isten. Aztán évtizedek után, amikor idősebbek lesznek, magukra maradnak, és rájönnek, hogy nem minden a pénz. És anyagiakkal nem lehet családot, gyermeket, rokont vásárolni, s ha igen az csak olyan is.

Ezzel ellentétben szeretném kiemelni ennek a családnak az alázatát, az összefogását, s most élete végén az édesanyáról való gondoskodást.  Mi elég keveset beszélünk a bűnről és a büntetésről. Pedig Isten éppen ez által nevel bennünket. Lelkiismeretünk szaván keresztül szól hozzánk, figyelmeztet, bátorít.  Mint ahogyan ezt az édesanyát intette, erőssé tette.

V.” Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn, és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.”

Mi az hirdetjük, hogy Istentől nem félni kell, hanem szeretni. Isten szeretete által egyre távolabb kerülünk a gonosztól. S hiszem és vallom, hogy Péter Irma élete is erről tesz bizonyságot.

Most pedig titeket, a családot arra kérlek, engedjétek el őt. Imádkozzatok érte, lelke üdvösségéért. Különös figyelemmel legyetek édesapátokra, viseljétek gondját, segítsétek őt a gyászban. S valahányszor úgy cselekedtek, ahogyan az édesanyátok tanította, ő mindig a mennyből örömmel fog lenézni rátok.

Életrajzi adatok

Péter szül. Barabás Irma 1946. április 21- én született Homoródszentpéteren. Az édesapja: Barabás Aladár és Székely Irma voltak. Az édesapja asztalos, valamint fölműveléssel és állattenyésztéssel tartotta el a családot. Az édesanya háztartásbeli.

Elemi iskoláit Homoródszentpéteren végezte, majd az V- VII osztályt Homoródszentpálon fejezte be.  Szülőfalujában Homoródszentpéteren tett hitéről bizonyságot a konfirmációi szertartás keretében. Lánytestvére: Lenke férjével, Sándor Jánossal egy pár évet Felsőboldogfalván laktak, és ebben az időszakban ismerkedik meg a felsőboldogfalvi Péter Áronnal, akivel 1966. március 21- én házasságot kötnek.

Isten két szép és egészséges gyermekkel áldja meg a házasságukat. Ildikó 1967- ben, Áron 1973- ban születik meg a szülők nagy örömére és határtalan boldogságára.

Felsőboldogfalván telepednek le. Itt raknak családi fészket, otthont készítenek, boldogan élnek fiatal házasként, majd meglett felnőttként. Férje Székelyudvarhelyen a néptanácsnál, mint karbantartó dolgozott. Ő pedig háztartásbeliként nevelte a gyermekeket, melegséget-szépséget vitt férje és gyermekei szívébe.

A lánya, Ildikó, amikor családot alapít, csak a szomszédságba költözik, a fia Áron a családjával együtt él a szülőkkel.

Hosszú és boldog házaséletben volt része, férjével jól megértették egymást. Mindent megtettek a gyermekekért, unokákért. Jó egészségnek örvendett évtizedeken keresztül.

Az időskorral együtt járó fájdalmak és betegségek azonban őt sem kerülték el. Először ízületi fájdalmai voltak, amit megpróbáltak kezelni. Majd a látásával volt gond, megműtötték a szemét.

5 éve ellátásra szorult, de szerető gyermekei hozzá közel voltak és érte, értük a férjével együtt mindent megtettek. Végig otthon ápolták és gondozták. Két unokája Csilla és Zsolt szakemberek lévén nagy szakértelemmel kísérték és vállalták a nagymama betegségének gyógyítását.

A kora tavaszig még tudott sétálni, helyet változtatni, de utána egyre nehezebb volt számára a mozgás. De nem adta fel, bottal járt, igyekezett magán segíteni.

Ezután már több figyelmet igényelt, nem lehetett magára hagyni. Betegsége az egész családot megviselte. A férje, Áron bácsi is sokat aggódott felesége betegsége miatt. Gyengesége ellenére erőt vett minden alkalommal magán és igyekezett felesége mellett állni.

Péter Irma nagyon szerette a gyermekeit, unokáit, férjét, testvérei gyermekeit. A legjobb édesanya, feleség volt vallotta lánya Ildikó könnyes szemmel.

Az édesanya mindent megtett a gyermekeiért, unokáiért és a családjáért.

Az élettel betelve, szeretetben gondozva távozott az élők sorából.

Búcsúztató

Ma szomorú szívvel búcsúzunk a drága családtagtól, édesanyától, feleségtől.

Elsősorban búcsúzik az ő férje, Péter Áron, aki vele együtt élt 57 évet örömteljes, beteljesült, boldog házasságban. 57 teljes éven keresztül ők egymással meg tudták osztani az életet, az örömöt, de a nehézséget is. Egymás mellett kitartottak, egymásért imádkoztak, életükben egymásnak szerves részei voltak. S ma Áron bácsi megköszöni, hogy hűséges felesége volt, gyermekei édesanyja, ennek a falunak lelkes tagja, a család és rokonság összetartója.

 

Túrmezei Erzsébet: Amerre most jár, verséből idézek

Annyi szívben felébred valami

hívogató vágy: útra kelni egyszer.

Járni, amerre Jézus lába járt.

Látni a Golgotát látó szemekkel.

Hallgatni az olajfák suttogó

beszédét… azt a titkos, bús beszédet.

A szent helyen, hol imádkozva vérzett,

belenézni a holdas éjszakába.

Ellátogatni kis Betániába,

mindenüvé, amerre elhaladt.

És lélekben királlyá gazdagodni

a szent, ezer emlékű út alatt.

 

Búcsúznak a gyermekei: Bán Ildikó és férje Bán Csaba, Péter Áron és felesége Hajnal. Ma fájdalommal vallják, hogy az édesanya szeretete olyan volt, mint a kör nem volt sem eleje sem vége. Számára nem volt kezdet és vég a gyermek nevelésben, vagy a család segítésében. Az ő számára mindig a család volt élete középpontjában, akikért életüket adta és erejét, egészségét feláldozta.

 

Márai Sándor: Ajándék versét idézem

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

 

 

Búcsúznak unokái: Csilla és férje Tihamér, Zsolt és felesége Anita.

Búcsúzik élő testvére Lenke, valamint az ő családja.

Búcsúznak néhai Barabás Gyula gyermekei és családja.

Búcsúznak férjének testvérei: Péter József és családja, néhai Júliánna és családja, néhai Tódor Ilona családtagjai

Búcsúznak a keresztgyermekei: Vass Magdi és cs.

Búcsúznak a közeli és távoli rokonok, szomszédok, barátok, ismerősök.

Búcsúzik az egész végtisztességet tevő gyászoló gyülekezet. Isten legyen veled! Isten maradjon velünk! Ámen.