Isten titkainak sáfárává válni!

Temetési beszéd, Magyari (szül. Márton) Irma, 81 éves

Textus: 1 Kor 4, 1-2; 4, 5 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. …   Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.”

Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!

A gyász eme órája számotokra a búcsúzás alkalma. Attól a személytől, édesanyától és családtagtól, aki nektek életet adott. Rólatok gondoskodott, titeket ápolt, értetek imádkozott. Mindig felsejlik bennünk a kérdés, hogy mikor következik be a halálunk. Többször gondolunk az elmúlásunkra. De amikor bekövetkezik, akkor fájlaljuk, és veszteséggel van tele az életünk. Bizonyára ő is gondolt a férje, édesapátok halála után erre az alkalomra, amikor örökre búcsút kell, intsen nektek. De mégis nehéz elfogadni, megérteni és feldolgozni a gyász nehéz időszakában. Különösen hálás volt értetek a jó Istennek, amikor rendszeresen eljött a templomba, imádkozni, zsoltárt énekelni. S bizonyára tele volt a szíve köszönettel, amikor a fia és az unokája mellette voltatok, érte könyörögtetek.

Az életben örök körforgás van. A tavaszból nyár lesz, az elindulásból megérkezés, a születésből halál. Ez az élet rendje mondták a régiek, és ma is hisszük ezt. Amikor hétfőn elmondtátok nekem, elmeséltétek az életét akkor kibontakozott előttem az életpályája. És azon gondolkodtam utána, mi legyen a mai gyászbeszédem alapgondolata. És én az első korintusi levél felolvasott verseiben találtam meg, melyeket gyászbeszédem alapgondolataként itt nektek felolvastam. Hiszen ő egy rendkívüli életpályát futott be. Sokan édesanya és édesapa nélkül elkallódnak. Talentumaikat, tehetségüket elpazarolják, értékeiket nem tudják sem megbecsülni, sem kamatoztatni. De az ő életével Istennek terve volt. Szándékában volt, terve volt, ennek az egykori kislány életének felvirágoztatásával. Bár alig 8 évesen szomorú veszteség éri, hiszen elveszíti édesanyját és édesapját, mégis akad, ott van a nagynéni, aki őt felvállalja, és életéről gondoskodik. De hadd beszéljenek a Pál apostoli gondolatok, aki oly csodásan beszél Jézusról, a Krisztusról és magáról az Istenről.

I.” „ Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” Az életben többször felvetődik az kérdés, hogy miként tekintenek ránk az emberek. Ez már ősidőktől fogva így volt. Mert adottságaink  függvényében értékelnek bennünket. És a visszajelzések minket is megváltoztatnak. Hogy miként tekintettek rá a családban, a munkahelyén azt ti jelenlevők a legjobban ismeritek. De én meg vagyok győződve arról, hogy Isten tekintetét mindig magán érezte. És az isteni arc, csillogás ragyogott a szemében, az életében. Ez a tekintet lágy volt, arcot és lelket simogató, melengető. Bizonyára mindenki nehéznek tartja a munkáját, hívatását. Ő, is mint könyvelő, a szentléleki termelőszövetkezet főkönyvelője rendkívülien felelős munkát végzett. Tévedni nem lehetett, hiszen a rendszer szigorú volt, sokszor embertelen. Munkahelyén elismerték, szakmai tudásáért tisztelték, közösségi vezetőként rá felnéztek. És aki emberekkel dolgozik talán annak a legnehezebb a hívatása.

Pál apostol azt tanítja a korintusi gyülekezetnek, hogy úgy tekintsenek rájuk, mint Krisztus szolgáira. Az elmúlt rendszer nem az egyháziasságáról, Isten és emberközpontúságáról volt híres. Azonban, aki imádni és tisztelni akarta az Istent még abban az életkörülményben is meg találta a lehetőséget erre. Sokan úgy vélték, hogy majd a nagy demokrácia után megtelnek a templomok, de a kezdeti lelkesedés után észre kell vegyük, hogy nem a rendszer dönti el, hanem maga az ember, hogy miként viszonyul az Istennel való kapcsolatához. Jézus szolgálata ma is ugyanazt jelenti. Őt a szívünkbe kell zárjuk. Tanításai mértékadóak kell legyenek. S a szolgálaton keresztül bizonyságot kell, tegyünk nap, mint nap a hitünkről, mint ahogyan ő maga is tette.

Az apostol egy nagyon szép gondolatot fogalmaz itt meg, Isten titkainak a sáfárairól beszél. Rengeteg titok van az életünkben, melyekből egyesek napvilágra kerülnek, vagy felfedjük szeretteinknek, családtagjainknak. De vannak mély titkok, melyeket egyedül csak Istennek mondunk el. Bizonyára ilyen titok volt, az ő gyermekkora, fiatalsága, szerelme, családalapítása. Az isteni titok valahol mélyen volt elrejtve az életében, s ő kellett felfedje tudásával, hitével, akaratával és szorgalmával. Ez a titok a szentlélek kiáradása folytán kerül az életünkbe, s nekünk mindennap egy érzést, egy gondolatot kell megtapasztalnunk, ahhoz, hogy erre a belső fényre ráleljünk, gondozzuk, és ápoljuk. A sáfár, a kereskedő pedig nyitott a jó dolgok irányába. Azt a lelki, szellemi és fizikai vagyont, melyet Isten ajándékozott neki ő kamatoztatta, tanulása, szorgalma és tehetsége által. Bár hosszú volt az életút, melyen végig kellett járnia, ő tisztelettel járta azt végig, egyedül, férjével, majd együtt veletek.

II.” Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” Lelkiismeretének hangján keresztül Isten üzeneteket küldött neki. Először azt a belső hangot erősítette fel benne, hogy bár a szüleit korán elveszíti, mégsem maradt egyedül. Rendelt melléje családtagot, akik őt felnevelték, elindították. Isten mindenkinek követelményeket állít fel. És ennek teljesítésében ő sikeresnek bizonyult. Tanult, oklevelet szerzett, házasságot kötött, gyermekeket nevelt.

Megtanulta a követelmény rendszereknek megfelelni, az elvárásokat teljesíteni, munkája és tudása által elismerést kapni. Hűséges volt Istenhez, önmagához, szakmaiságához. És ez a hűség jellemezte házastársához, gyermekeihez való kapcsolatát. Pál apostol nemcsak létrehozta, megalapította a korintusi gyülekezetet, hanem aggódott értük. Imádkozott értük, leveleket írt nekik, tanította az isteni és emberi életre. Hűségéről még akkor is bizonyságot tett, amikor őt üldözték, s az életét követelték.

III.” Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait,” Ma egy olyan világban élünk, amikor nagyon könnyen megy az ítélkezés. A világháló adta lehetőségek ezt még jobban felgyorsították, hiszen a képernyő mögé bújva kritizálhatunk, s még csak szembe se kell nézni az áldozattal. Bár a szentírásban több helyen is olvasunk arról, hogy ne ítélj, mégis olyan könnyen megy az nekünk. A mi hitünk szerint a temetés alkalmával méltatjuk az emberi életet. S Istennek adjuk át azt, hogy megítélje az elhunyt életét. Vagyis az Úr érkezése után történik meg az ítélet. Ő most ott van az Úr színe előtt és számot ad a tetteiről. Mi csak imádkozni tudunk, és fohászkodni akarunk, hogy Isten irgalmas és kegyelmes legyen az ő ítéletében.

Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy hibáinkat kisebbé, erényeinket nagyobbá tegyük. Lehetőleg nem beszélünk arról, ami sértené a mi személyünket. Tesszük ezt abban a reményben, hogy minden elfelejtődik. Isten előtt azonban az egész életünk vizsgálatra kerül. Isten az, aki megvilágítja a sötétség titkait. És napvilágra kerül mindaz, ami szívünkben, mint szégyen, meg nem értés mélyen létezik. Én csak azt mondhatom el róla, hogy jó kedélyű, mosolygós arcú, derű életszemléletű, vidám természetű hölgy volt. Aki szerette ezt az életet és a rábízottakat.

IV.” és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” A szív szándéka mindig is az Isten előtt való igaznak és jónak találtatás. A szív szándéka összekötni ezt a világot azzal, aki nekünk azt ajándékozza, magával az Istennel. És én úgy láttam ez neki sikerült. S most a dicséretre vár. A férjével, testvéreivel, szüleivel való találkozásra. Nektek pedig a fiainak, családtagoknak, unokáknak, úgy kell élnetek, hogy ő odafentről az égből is mosolygósan, boldogan tekintsen rátok.

Így hát arra kérlek, engedjétek el az ő kezét, testét. Adjátok vissza az enyészetnek, ami mindig is mulandó volt. Ápoljátok kegyelettel az ő, és édesapátok emlékét. S fohászkodjatok azért, hogy az ő életpéldája titeket is a jó cselekedetek gyakorlására buzdítsanak.

Életrajzi adatok

Magyari szül. Márton Irma 194. július 20- án született Abásfalván. Édesapja Pál, édesanyja Krisztina. Mezőgazdasággal foglalkoztak. Egy 5 gyermekes családban nevelkedik. De nagyon korán elveszíti a szüleit. Az édesapját odaüti egy fa az erdőn, az édesanyja pedig belehal a szülésbe. Alig 8 évesen árván marad.

Az édesapja felőli nagynénje magához veszi és rendezi a gyermeket. Otthon tanult Abásfalván, majd Homoródszentmártonba kerül. Később ide jön Székelyudvarhelyre, ahol könyvelői iskolát végez. Az 1960- es évek elején fejezi be a tanulmányait és rögtön utána munkába is áll. Szentléleken dolgozott a TSZ- ben. Főkönyvelője volt a termelőszövetkezetnek.

Itt ismerkedett meg a férjével Magyari Árpáddal, aki malomfalvi születésű volt. 1964- ben házasodnak össze. Isten két szép és egészséges gyermekkel áldja meg a házasságukat. Attila 1966- ban, Zoltán 1972- ben születik meg.

1964- 1977 között Szentléleken laknak, majd beköltöznek Székelyudvarhelyre. Az Orbán Balázs utcában vásárolnak házat. Ez lesz továbbra a családi fészek mindannyiuk számára. Innen járnak dolgozni a férjével együtt. Férje asztalos volt, a bútorgyárban dolgozott. Magyari Irma néni pedig innen járt vissza Szentlélekre dolgozni.

Az 1989- es változás után több cégnek kezd el könyvelni. A 2000- es évek elejéig dolgozik, akkor megy el nyugdíjba. 2013- ban elveszíti a férjét, ami nagyon megviselte őt.

Életében jó egészségnek örvendett. Nem volt sosem különösebben beteg.

Szerette családját, gyermekeit, unokáit, dédunokáját. Rendszeresen látogatta az istentiszteletet. Számára a vasárnap a nyugalom napja volt, amit Istennek, önmagának és családjának szentelt. 2017. óta, amikor megismertem őt, elmondhatom, hogy az Istenben bízó emberek közé sorolható, aki ápolta a Teremtőjével való kapcsolatát. Számára megnyugvás és töltekezés volt az imádkozás, és az istentiszteleten való részvétel, ahol erőt és kitartást gyűjthet.

Két- három hónapja kezdett el betegeskedni. Fájtatta a térdét. Később derült ki, hogy szakemberek sem segíthetnek. A fia és lányunokája gondozta, kiknek hálás volt minden napért. 2022. július 18- án a reggel órában tért meg a Teremtőjéhez.

 

 

Búcsúztató

Ma fáj a szó, és szomorú a szív, immár a néhai édesanya, egykori feleség, nagymama hiánya miatt. De Isten akaratában megnyugodva veszünk búcsút, mi élők az elhunyttól. Attól a személytől, aki életének minden percét övéiért áldozta. S aki mindent megtett, hogy nektek könnyebb és elviselhetőbb legyen az élet.

Ma az édesanya hiánya, az arca és hangja van veletek. Az, aki nektek életet adott, értetek vért ontott, s kinek minden gondolata, cselekedete értetek történt meg.

Búcsúznak gyermekei: Attila és felesége Melinda, valamint Zoltán és felesége Kinga. S ma megköszönik a boldog gyermekkort, a fiatalságot, az elindításokat és hazaérkezéseket. Azt az édesanyai szívet, amellyel csak ő tudott rátok gondolni. Amikor kellett bíztatni, bátorítani, oltalmazni. Minden gyermeknek az élete olyanná is válik, mint amit az édesanya elültet a szívébe, minden gyermek lelkébe.

 

Sík Sándor: A búcsúzó naphoz versében írja

 

Hegyen állok, nézem a búcsúzó nap

Piros gömbjét az aranyos hegyek

Felhőkoszorús homloka megett

S csókot hintek a kedves távozónak.

 

 

Isten veled! kiáltanám utána,

Vidd el magaddal szép üdvözletem

Túl a hegyeken, a tengereken

A mesebeli óperenciának.

 

Vidd, égi postás, a szívemet küldöm,

Köszöntök embert, fát és csillagot,

Akiket látnom meg nem adatott

Ezen a dús, de fösvénymarkú földön.

 

 

 

Búcsúznak az unokái: Tünde, Emese és férje Levente, Tamás és Balázs.

Dsida Jenő: Visszatért lovagok versével mondom

 

 

A hold elrejtette arcát.

Fáklyáink fénye elhullt

s lámpásainkat kifújta a szél.

Megyünk

gyalogosan, bús-kevesen,

csatakosan, keservesen

az erdő felé.

Megyünk

 

 

Búcsúzik a dédunoka: Máté.

Búcsúznak elhunyt testvéreinek: Júliának, Idának, Máriának és Eszternek élő családtagjai és leszármazottaik.

Búcsúzik Imre Júlia és az ő családja. Búcsúznak a szomszédok, egykori munkatársak, ismerősök, barátok.

Búcsúzik az egész végtisztességet tevő gyászoló gyülekezet. Isten legyen veled! Isten maradjon velünk! Ámen.