Isten szabadságra teremtett minket!

Galata 5, 1; 5, 13-14 „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” „ Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

A forradalom és szabadságharc 176- ik évfordulóján szeretettel köszöntelek Önöket/ titeket. Nekünk, magyaroknak és székelyeknek emlékezetes minden ünnep, mert őseink életükkel, vérükkel védték a hazát, s ha szükség volt, akkor a halált is választották, csakhogy ne sérüljenek az ország érdekei. Ne tiporjanak bennünket le más nemzetek és uralkodó rétegek. Ezért szép a magyar történelem, mert a hősiességről, az önfeláldozásról, a haza szeretetéről szól.

Petőfi Sándor a kis kunokhoz írt nyilatkozatában a következőket fogalmazza meg: „„hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz.” Ez a mondat is a költő forradalmár elégedetlenségét fejezi ki, úgy a kormány, mint a nép vezetői és maga a rendszer ellen.

 

Petőfi Sándor: Csatadal

Trombita harsog, dob pereg,

Kész a csatára a sereg.

Előre!

Süvít a golyó, cseng a kard,

Ez lelkesíti a magyart.

Előre!

 

Föl a zászlóval magasra,

Egész világ hadd láthassa.

Előre!

Hadd lássák és hadd olvassák,

Rajta szent szó van: szabadság.

Előre!

 

Aki magyar, aki vitéz,

Az ellenséggel szembenéz.

Előre!

Mindjárt vitéz, mihelyt magyar;

Ő s az isten egyet akar.

Előre!

 

Ezekben a szavakban mind érezzük azt a tettre készséget, mely átjön a mondatokon, ahogyan a költő fogalmazza meg az érzéseit.

A forradalom kitörését mély társadalmi változásokra törő igények készítették elő. Nemcsak a Bécshez való tartozás, hanem az itthoni hűbéri rendszer elleni érzések fűtötték a forradalmárokat. Az ország vezetése nem kevés problémával kellett szembe nézzen, amelyre választ keresett a nemzet. A belső erők közötti mozgások, s a nép akarata oly sokszor került összetűzésbe. A bécsi politikához közel állók pedig féltették a rangjukat, társadalmi elhelyezkedésüket. Még kér, a nép fogalmazza meg a költő. És ez a végtelen szabadság iránti vágy átvonul a költő egész életén.

Mi, akik kokárdákkal a mellünkön, zászlókkal a kezünkben és nemzeti érzéssekkel a szívünkben, ebben az évben is megünnepeltük a forradalom kitörését, vajon mit várunk el a ma szabadságától? Mire vágyik a mai magyar ember itt a Kárpát medencében? A forradalmi megemlékezések lehetőséget biztosítanak nekünk a múltba tekinteni, értékelni őseink hősies kiállását. Alkalmaink vannak szép és tartalmas beszédek meghallgatására. De hogyan tovább? A múlt ismeretével, őseink elszántságával, s a mai tudásunkkal és kitartásunkkal vajon mire jutunk? Sok kérdés merül fel bennünk, ilyenkor, de óriási a kihívás mindannyiunk számára, hogy vajon leszünk- e még 176 év múlva is? Hirdetni fogják- e a következő nemzedék tagjai a mi jelenünket, kitartásunkat, helyt állásunkat? Mert hitem szerint minden nemzedéknek ki kell harcolnia a maga jogait. Meg kell találnia az utat, a saját életéhez. Érvényesülnie kell azoknak a szabadság vágyaknak, melyek képessé tették a magyar nemzetet és országot egy új modern ország felállítására és vezetésére.

A felolvasott szentírási versek ma erre adnak választ és ebben a kérdéskörben segítenek nekünk életünket irányítani és a jó Istenhez igazítani. A bibliai versek alapján ma a következőkről fogok beszélni: Krisztus szabadságáról, a helytállás szilárdságáról, a szolgaság igájáról, a szeretetben való szolgálatról és a törvény betöltéséről. Őt olyan dologról fogok értekezni, ami nagyon szorosan hozzáfonódik a szabadságharc eszméihez.

I.” „ Krisztus szabadságra szabadított meg minket.” Jézus életét és Istenről tanított és alkotott képét nagyon nehéz megérteni és feldolgozni. A legtöbb esetben még a tanítványai sem értették, és nekünk késői követőinek is elég nehéz ezt tudomásul venni.

Szabad embernek lenni, az valami különlegesen jó dolog. Mert a szabad ember, önálló, kész az alkotásra, találékony, világos és értelmes életvitelt folytat. A szabad embert nem lehet befolyásolni a döntéseiben, érzi az ég és a föld közötti élet folyamatát, végességén túlmenően a végtelenre vágyik.

Jézus az ő élete és halála által mutatta és tanította nekünk ezt az utat. Ő megszabadult a kötöttségektől, ha szabad azt mondani felrúgta a mózesi szabályokat, levetkőzte a zsidók gőgösségét, lehajolt az elesettekhez, meggyógyította a szerencsétleneket. Az ő felszabadítása is egy forradalom volt, de ez nem a testiekben, hanem a lélek világában valósult meg. A lelket tette szabaddá, hogy szárnyaljon, bejárja e föld tereit, és megismerje azokat az értékeket, melyek segítik az emberi elmét a döntésekben.

Azt írja a káténk, melyet Ferenc József püspökünk készített és írt meg, hogy Jézus megszabadít bennünket a bűntől, a tudatlanságtól és a halál félelmétől.

Ha csak a kisgyermeket nézzük, amikor megtanul járni, el akarja engedni a szülei kezét, gyerekeink és fiataljaink törekednek az önállóságra, mint ahogyan szüleink bennünket is elindítottak a nagybetűs életbe. Krisztus szabadsága nem a kötöttségeket jelenti, mint ahogyan azt sokan értelmezik. Hiszen benne sokan az egyház előírásait értelmezik. Hanem a krisztusi szabadság az én, személyes életem kibontakozását segíti elő. Én legyek Isten gyermeke, e világ éltetője és az örökkévalóság munkálója. A káté, a konfirmáció, a szentírás, az istentisztelet, az imádkozás mind egy- egy szelete ennek az isteni szabadságnak a megtalálásában. Mert ellenkezőleg foglyai lehetünk az időnek, a tudásnak, a munkának az élvezeti szereknek. De, aki igazán érzi, hogy ő Isten gyermeke, az meg tud szabadulni minden kötöttségtől, ami nem az életet, Istent, a vallásosságot szolgálja.

II.” álljatok meg tehát szilárdan” Az anyagok, fémek szilárdságát le tudjuk mérni, meg tudjuk határozni. Azoknak értékei szerint használja az ember az építésben, a fejlesztésben a különböző eszközökben.

S bár sokkal nehezebb, de nekünk, embereknek a szilárdságát is mérni lehet. Az emberi jellem, az, ami a mi kiállásunkat, szilárdságunkat jelenti. Az emberi jellem igaz ugyan formálható, de alapjában adott.

Így közöttünk is vannak kétfelé sántikáló, csak a maguk javát néző, érvényesülni kívánó személyek, mások életén akár át gázló emberek. Jézus ezt nagyon szépen fogalmazza meg, amikor azt mondja, hogy nem lehet két urat szolgálni, mert vagy szeretjük, vagy pedig megvetjük azt. Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené.

Mi nem vagyunk szolgák, a székelyek, magyarok mi nem vagyunk egy szolgalelkű nép. Igaz sok bajunk és nyomorúságunk származott már belőle, de mi nem engedtünk az igazságunkból. Nem voltunk és nem vagyunk köpönyegforgatók. Mi inkább áldozatot hozunk, vagy éppen belehalunk, de nem adjuk alább. Erre kötelez bennünket a történelem, és ezt várja el tőlünk az Isten. Azért vagyunk mi minden vasárnap egymás mellett, hogy erősítsük magunkat. A belső erőnket pedig senki el nem veheti. Tőlünk már elvettek iskolákat, földeket, erdőket, kórházakat, közösségi és személyes ingatlanokat, megélhetést, de nem adtuk fel. Mert volt egy belső erő, és ez a mi hitünk, a mi szilárdságunk.

Ezt pedig Istennél találjuk meg. Amikor elgyengülünk, ő erősít meg. Sokszor úgy tűnik, hogy fel kell, adjuk, reménytelennek tűnnek a vágyaink, de mindig és mindenkor Isten siet a segítségünkre. És vele örökké győzni fogunk. Én azt szoktam mondani azoknak, akik nem segítenek, vagy éppen akadályoznak a terveinkben. Hogy nekünk személyesen ellen lehet állni, akár lehet fékezni is, de mi az örökkévalóságnak dolgozunk, és Isten maga fogja megvalósítani általunk az ő terveit. Őt pedig még senki sem győzte le.

Árulók, besúgók, rendszert kiszolgálók mindig is voltak, s habár úgy tűnt az áldozatokat el tudják némítani, a kihullt vér, még a földről is bizonyságot tett az isteni igazságról.

III.” ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Gyermekkoromban, szülőfalumban az igás állatokat járomba fogták, és az igáról nekem mindig ezek a képek jutnak az eszembe. Amikor fiatal állatokat kellett betanítani, vagy túl nehéz volt a teher, súly a szekéren, vagy éppen száraz és kérges volt a föld a szántásban, biza megtörtént, hogy eltörött a járom pálca, vagy éppen maga a járom is.

Nekem a szolgaság igájáról mindig ez jut az eszembe. És ez a kép elevenedik meg bennem. A szolgaság igáját a szentírás itt tág értelemben használja. Mert Isten nem szolgát vár az ő világába, hanem szolgálatot teljesítő szabad embereket. És bennünk minden nemzeti ünnepen a szabadság győz. Ezt a vágyat táplálják bennünk a márciusi ifjak, az énekek melyek a szabadságharcról szólnak, az a mély belső erő, ami bennünket összeköt.

Senkinek nem szabad lekötelezettek legyünk annyira, hogy szolgái legyünk. Mert a szolga nem gondolkodik, nem dönt, nem határozza meg élete irányát. A szolga csak egy gép, aki az ő ura vágyát teljesíti.

Isten teremtménye az ember, pedig egy szabad akarattal megáldott személy. Akinek döntései vannak ebben az életben, határozatot hoz saját magával, családjával, gyermekeivel kapcsolatban.

Szabadnak lenni pedig azt jelenti, hogy szembe nézek magammal, és bele tudok nézni Isten csodálatosan szép világába, ahol érzem és tudom az én helyem és küldetésem.

IV.” szeretetben szolgáljatok egymásnak.” A szabadságot sokan értelmezték és gyakorolták a szabadosságban. Vannak, akik az édesanya és édesapa fogalmát az 1- es és 2- es szülő fogalmával akarják pótolni. A keresztelések helyett bevezették a névadó ünnepséget, az egyházi temetések helyett a polgári búcsúztatókat, a házasságok és családi együttlétek helyett az élettársi viszonyokat. Mert szabadságukban korlátozónak tartják, kötöttségeknek, melyek alól kibújni látszanak. De ez a fajta nézet, alapjaiban rengeti meg a keresztény elvekre és tanításokra felépülő társadalmat. Kihívás elé állíthatja az idős generáció ellátást, az egészséges életmódot, a gyerekek megfelelő nevelését, a munka értékének méltóságát. Egyedül a gyönyörök hajszolása kerülhet a középpontba, ami hosszú távon tönkre teszi nemcsak az Istennel, hanem az emberrel megélt viszonyunkat is.

S ha nem figyelünk oda, az ember nem egy önállóan gondolkodó, erős jellemmel és karakterrel rendelkező egyén lesz, hanem egy szám, akit lehet mindenféle módszerrel manipulálni, gondolkodását mérgezni, jellemét leépíteni.

A szeretetteljes szolgálat pedig ennek éppen az ellenkezőjét jelenti. Isten rám is bízta ezt a csodálatosan szép világot. Nekem is helyem és munkám van benne. A mellettem élő pedig testvéreim, akivel álmokat szőhetek, dolgokat valósíthatok meg úgy, hogy tehetségünk és munkánk függvényében részeljünk az eredmények gyümölcseiből.

V.” „ Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ez a törvény szinte a legérthetetlenebb a mi számunkra. S mivel Petőfivel kezdtem a beszédem, úgy most is tőle idézek egy néhány verssort az Egy gondolat bánt engemet verséből: Egy gondolat bánt engemet:

 

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

…………………………

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével

És fátyolos zászlók kíséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

 

Ha egy szóval kellene kifejezni ezt az érzést, én akkor az önfeláldozással mondanám el. Adni magamat, a semmiért másoknak.

Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

A mai ünnepi istentisztelet is alkalmat leróni kegyeletünket a szabadságharcosok emléke előtt. Lelkünkben mindig lobogjanak nemzeti színeinkkel a lobogóink. Emlékük hívjanak bennünket új életre. S szabadságunkat megélve gondoljunk azokra, kiknek ez ma sokkal nehezebb, Kárpátaljára, a szórványban élőkre.

A jó Isten segítsen szabadoknak megmaradni, ebben felnevelni gyermekeinket és dédelgetni unokáinkat. Ámen.