Isten titkainak sáfárai

Textus: 1 Kor 4, 1- 5 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon, sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem tesz ez igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik. Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.”

Kedves hitvalló konfirmandusok! Kedves szülők, nagyszülők, rokonok Ünneplő testvéreim!

E mai alkalommal is velem szemben a megszokott helyeteken, a karban kereslek titeket. Ott, ahol hónapokon keresztül részt vetettek az istentiszteleten, énekelve, imádkozva, néha az okos telefon billentyűit nyomogatva. Akár egymással összekacsintva, unottan, máskor az érdeklődést felcsigázva. Ott voltatok egymás mellett, hol többen- kevesebben s vártátok ezt a napot, hogy megérkezzék. Íme, itt van, s most a templom piacán mindenki titeket néz, rátok figyel, családtagok, rokonok és ez a gyülekezet ma értetek gyűlt egybe erre az ünnepségre. Hiszen mai ünnepünk fénypontja ti vagytok, ahogyan népviseletben, gyermeki alázattal és szépséggel eljöttetek ma az Isten hajlékába. És mi is a szülők mellett, örvendünk, a szívünk tele van hálával, hogy egy éven keresztül foghattuk a kezeiteket, s együtt ismerkedhettünk a szentírással, egyházunk tanításaival, s a kátétanulással közelebb kerülhettünk azokhoz az unitárius, vallásos elvekhez, melyet vallottak őseink, s melyért, ha kellett, akár életüket is áldozták.

Felelősséggel tartozunk Istennek, és a szüleiteknek azért az elmúlt hónapokért, melyekben ránk bíztak, hogy egyengessük, az istenhit, a vallásos érzület útját. Ezért külön ma megköszönjük a szülőknek, hogy bíztak bennünk, minden akadályt elhárítottak a ti fejlődésetek útjából, azért, hogy ti nemcsak fizikaiakban, hanem lelkiekben is fejlődjetek. Kihívás volt számunkra is ennek a csoportnak az építése, világhálón tartott vallásórák tartalommal való megtöltése, úgy készülni az ünnepre, hogy igazán nem tudtunk megfelelően találkozni és gondolatainkat megosztani. De jóérzés töltött el, amikor magyaráztátok a diákcsínyeket, amikor éppen a kátékérdések válaszadásainál megszakadt a világhálós kapcsolat, amikor sem kép, sem hang nem volt követhető a részünkről. De állandó készültségben álltunk, amikor Tamara Németországból, képpel és hanggal, Anita pedig Magyarországról jelentkezett közénk. Ők legyőzték a távolságot, Vass Csenge pedig minden alkalommal, mint egy igazi nagykövet jelzett, hogy hol is tartozkódik Anita. Felemelő élmény volt látni és hallani Tamara játékát, aki bekapcsolódott szüleivel együtt karácsonyeste, s így az élmény dúsabbá tette a konfirmandusok karácsonyi pásztorjátékát.

Mi is, akárcsak ti fájlaljuk, hogy elmaradt az őszi összerázó tábor, de a világjárvány miatt annyi egyházi és világi tiltást kaptunk, hogy csak forgattuk a fejünket, hogy vajon hogyan és miként is vehetünk már levegőt, s tölthetjük el együtt hasznosan az időt. Reményik Sándor: Igaz beszéd hitem dolgában versében írja

  

 

Most vallani kell, végsőt vallani.

 

– Volt-e hited egy szikra bárcsak? –

Pár porszeme reámtapadt

Hívő lelkek virágporának.

 

– A virágporral mi lett, mondd meg?! –

Áldozatul esett esőnek.

Sokszor éreztem idegennek,

De néha áldott ismerősnek.

 

– Istent, mondd, érezted-e mint Atyát? –

Soha. Ködös volt, ködös valami.

Legtöbbször a Szépségben láttam.

Nem tudok róla többet vallani.

 

 

Ma is a szentírási versekkel kívánok hozzátok, és a gyülekezethez szólni, mint akik ráhangolódunk Isten világára, és az ő követeiként akarjuk életünket megélni ezen  földön.

I.Pál apostol azt mondja, hogy úgy tekintsen a keresztényekre minden ember, mint Krisztus szolgáira és Isten titkainak a sáfáraira. Két fontos dolgot hangsúlyoz ebben a mondatban az apostol, a szolgálatot és Isten titkaival való gazdálkodást. Az unitárius ember számára Isten szolgálata Jézus példázatain keresztül valósul meg. Ezt a szolgálatot tanítottuk, és erről akartunk bizonyságot tenni nektek. Ez egy olyan elköteleződés, ami az embert készteti embertársai és Isten felé való fordulásra. Mint társas lény akkor érünk el sikereket, eredményeket, ha a mellettünk élők élete is megérint bennünket, s ők is csatalakoznak ahhoz az életeszményhez, mely számunkra az imádatban és a szolgálatban nyilvánul meg. A lélek kincskeresésének útjára köteleztük el magunkat, s Isten titkait úgy kutattuk, hogy közben egyre jobban elmélyültünk a kátéban, az énekekben és az egymás mellett való kitartásban. Mert értelmetekben, érzésetekben, szorgalmatokban Isten titkokat rejtett el, s úgy akarja, hogy azzal a tehetséggel, mellyel megáldott ti okosan gazdálkodni tudjatok. Minden titokra kíváncsi az ember. S bizonyára úgy voltatok ti is eddig az úrvacsoravétellel. S valóban ebben a kenyérben és borban titok van. Jézus életének, feltámadásának, és tanításai által üdvösségünket biztosító örök forrás titka. Amikor próbáltuk az úrvacsora vételt valaki azt mondta közületek, hogy milyen finom íze van a bornak. És valóban az úrvacsorának íze és zamata van, de ezt nemcsak nyelvünk ízlelőbimbóival, hanem a lelkünkkel is érezzük, amikor Istenre és az ő világára hangolódunk. Az örök titok az, hogy Isten rengeteg lehetőséget, nagyon sok bölcsességet, és az érvényesülés megannyi formáját rejtette el az Isten. S nektek kell megtalálnotok a hit, az értelem és a szabad akarat segítségével, hogy milyen drága kincsek, ékkövek és lelki gyönyörök vannak elrejtve a ti életetekben. A felkészítők alkalmain, péntekenként képzést kaptatok arra, hogy elinduljatok egy felfedező útra, és kellő lelki élelemmel és itallal ti be tudjátok járni azokat a mélységeket és magasságokat, ahol a kincsek, a ti kincseitek el vannak rejtve.

II.Második tanítása az apostolnak az, hogy a sáfároktól Isten hűséget vár el. A hűség nemcsak az embertársi kapcsolatra, hanem az ember és Isten kapcsolatára is érvényes. Ti, Istennel egy kapcsolatot alakítottatok ki, amikor elmélyültetek egyházunk tanításainak megismerésében. Ez egy egész életre való barátságot kell, jelentsen magával az Istennel. Őt nem lehet becsapni, tőle nem lehet titkokat elzárni, és őt még elhagyni sem lehet, mert mindig és mindenkor utánatok megy. Azonban nektek kell odafigyelnetek, hogy ez a kapcsolat és barátság őszinte, erőforrás lehessen a ti számtokra minden időben. Ez a személyes tapasztalat arra késztet majd titeket, hogy jöjjetek, itt legyetek, ápoljátok az Istennel kialakított viszonyt és kapcsolatot.

III.Az apostol az ítéletről is tanít ezekben a mondatokban. Nektek mindig egy fontos dolgot kell betartanotok, hogy Istennek kell inkább tetszeni, mintsem az embernek. Mi emberek rengeteget ítélkezünk, de az igazi ítélet az Istentől származik.

IV. Isten megvilágítja a titkokat, nyilvánossá teszi a szív szándékait, és minden ember tőle kapja meg a dicséretet. Szívetek és lelketek kívánsága az, hogy elmondják a kátékérdésre a válaszokat, hogy gyülekezetünk tagjai lehessetek. Hogy Istennel egy közösséget alkothassatok. És hiszem ezek alapján meg kapjátok a dicséretet a tanulásért, aminthogy szüleiteknek jó gyermekei voltatok és ennek a közösségnek az élő reménységei.

Kedves konfirmandusok! Tisztelt szülők, rokonok!

Én ma azért imádkozom, hogy a mi egy igaz Istenünk áldása és jósága rajtatok legyen. Találjátok meg az életben a helyetek. Legyetek igazi felfedezők, akik kíváncsi tekintettel, és érdeklődő lelkülettel fogtok tekinteni mindig Isten világra. Ezért nézzetek fel mindig az égre, lelketekben visszhangozzon a fogadalom szövege. S büszke és önérzetes vallásossággal legyetek kitartóak, töretlenek a hitben, kitartóak az imádságban, és elkötelezettek Isten világában. Így legyetek jó gyermekei szüleiteknek, jó barátai társaitoknak, közösségünket gyarapító, imádkozni és templomba járni vágyó, Istent szolgáló személyiségei a mi társadalmunknak. Ámen.

 

Egy ismeretlen szerző áldásával mondom

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!

Legyen veled az Isten, kérjük, kísérjen el!

Kérjük, oltalmazzon meg és adjon néked erőt!

Utadon vezessen, formáljon, szeressen, legyen a te őriződ!

 

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!

Tegye jóvá az Isten, amit te rontasz el!

Kérjük, ragyogja lénye lábad elébe a fényt.

Lásd meg, hogy utadon isteni oltalom vigyáz rád, szeretve félt!

 

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!

Legyen vigasztalásod, ha majd szenvedni kell!

Legyen erőd szeretni, utolsó lenni, ha kell!

Szívesen szolgálni, hálával áldozni, Jézusra mutatni fel!

 

Legyen áldás az Úrtól, amit ma kezdesz el!

Kérjük, kísérjen végig, amíg úton leszel:

boldog lehess és érezd, hogy a te élted Övé!

Érezd, hogy szeretünk, szívünkkel kísérünk életünk célja felé!