Temetési beszéd, Bíró Endre, élt 72 évet

 

Textus: Ézsaiás 55, 8-11  „ Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok , és nem a ti útaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak  az egek a földnél, aképpen magasabbak  az én útaim útaitoknál és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a megvetőnek és kenyeret, az éhezőnek. Így lesz az én beszédem, amely a számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”

 

Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!

 

A búcsúzás szomorú órájában állunk meg itt e temetőben. S miközben szemünk erre a sírhatnra tekint, a lelkünkben képek elevenednek meg. Azok a képek és hangok, melyek az elhunyt életével kapcsolatosak. Ilyenkor minden átértékelődik. Mert a sírhant mellett másképpen fest maga az élet. Itt látjuk és értjük meg az élet azon fontos vonásait, melyek céllal és mélységgel bírnak. Mások pedig teljesen jelentéktelenné válnak. Itt kezdjük megérteni mindazt, amit a Szentírásból tanultunk. S amit mindig elolvasunk lelkünk megnyugtatására, életünk újrakezdéséhez. A késő őszi tájnak a látványa is az elmúlásról beszél. A tavaszi virágos rét, a kalászokat érlelő nyár, az ősz gyümölcsöt és termést érlelő szépsége, most átváltozik a borús, zimankos novemberi csendben.

Csak a tegnap volt, hogy virágba borúlt a természet, s ma már a fagy emésztette fel a virágokat. Az augusztusi nap fénye csak most érlelte a gabonaszemeket, s ma már a buzakalászok feje meghajolt a sarló alatt, s a búzából életet jelentő kenyér született. Egy örök körforgás van a természetben. Ezzel szemben az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen. Születésünk és halálunk közé zsufolódik be az életünk s ezekbe az évekbe szőjük bele mindazt a színt, szerelmet, fiatalságot, öregséget, boldogságot, szenvedést és fájdalmat melyekkel meglátogat minket az Isten. Ilyen rügyfaakasztó tavasszal, virágba nyiló hónapokkal és évekkel, életet érlelő nyárral és az élet értelmét jelentő téllel látogatta meg Isten az elhunyt atyánkfiát is, hogy megérezze és megértse Isten gondolatait, tervét és akaratát vele kapcsolatban. Sokat gondolkoztam, hogy mi legyen beszédem fő mondanivalója, témája e mai napra, ennek a gyászbeszédnek. És én két szóban határoztam meg: a védelemben és oltalomban. Hiszen néhai Bíró Endre, mint tűzoltó ezt a munkát végezte. Erre tette fel az életét. Ezt gyakorolta otthon is, amikor a szüleit mellett élt és maradt. De egész életében ezt a munkakört töltötte be. És egy kicsit össze szeretném hasonlítani az isteni védelmet, oltalmat az emberi munkával.

I.Ézsaiás próféta nagyon szépen beszél az Istenről. Különválasztja az emberi gondolatot az isteni gondolattól. Mi unitáriusok azt tanítjuk, hogy az isteni lélek rajtunk kitöltetődött és minden nap a lelkiismeretünkön keresztül Isten beszél hozzánk. Vagyis Isten irányítja az emberi gondolatainkat.

Valóban éles különbség van az ember és Isten között. Az emberi élet véges, az Isten végtelen, örökkévaló. Így természetes, hogy az emberi gondolataink is végesek a legtöbbet erre a földi életre gondolunk. Ez a földi élet egyfajta próbatétel, amit Isten ad nekünk. Tehetséggel, talentumokkal áldd meg bennünket Isten, és engedi, szabad akaratot ad, hogy meglátásainkat megvalósítsuk. Ez a szabad döntés lehetőséget ad nekünk, hogy csak ennek a világnak, vagy magának Istennek is éljünk. A vallásos ember, nemcsak a testnek élt, hanem a léleknek is. Az értelmes ember gondolatait nemcsak erre a földre, hanem az Istenre is irányítja. Az már csak természetes, hogy a földi világ törvényei között élve érvényesülni akarunk. De nekünk lelkünk is van, mely szárnyalni akar és tud Isten felé. Maga az emberi gondolat is véd, oltalamazza azokat, akiket szeret. Így ő is védte az övéit, szüleit, gyermekét, élettársát, nevelt lányát.

II. Az isteni út egyenes. Az ember útja hol fel, hol le, hol kanyargosan, hol útvesztőkön keresztül vezet. Amikor útkereszteződésekhez kerülünk nagyon nehéz a döntés. Hiszen magunk vagyunk egyedül az Istennel, szüleinkkel, házastársainkkal, gyermekeinkkel. Ő felvállalta a szüleit. 10 évet élt házastársával, majd 25 évet az élettársával. Ezen utak között mindig voltak állomások, ahol át kellett szállni. A gyermeksgéből a fiatalságba, a fiatalságból aa felnőttségbe, házasságba, gyermekvállalásba. Az emberi út olyan mint a vonatnak két sínpárja. Az egyiken halad a boldogság, megelégedettség, összhang, boldog családi élet, a másikon az egyedüllét, a magára maradottság, a válás, a betegség. És ezen a két sínpáron néhai testvérünk élete Istenhez jutott el, mint az ő Teremtőjéhez. Az elindulás és a megérkezés megalkotójához. A vallásos ember földi útja az égbe vezet, Istenhez, aki kárpótol minden földi szenvedésért, sikertelenségért, nyomorúságért, de aki számon is kér kapzsiságunkért, istent és embertelenslgünkért. Ezen az úton Isten vezette, és ti akik itt vagytok és a távolból szeretettétek őt, fogtátok meg az ő kezét és segítettétek a nehézségekben, boldgotalanságban. Kimondottan itt az élettársára értem ezt a gondolatot, aki 25 éven, egy negyedszázadon keresztül őt boldogította, gyámolította.

III. A próféta az ég és a föld közötti távlolságról is beszél a felolvasott mondatokban. Ég és föld között érzett gondolatait mondja el Balázs Erzsébet Ella.

 

Ég és föld közé bezártan, búsan,

Testileg, lelkileg gúzsban.

Mikor már csak a múltban élsz,

Mikor már csak álmodban remélsz.

 

Tudod, érzed, mi volt,

De már nem ígér újat a hold.

Még mondanád, de minden szó bennakad,

Ezt már nem érti se asszony, se pap.

 

Én kérem, a kétkedő, hitetlen,

Két kezével áldjon meg az Isten...!

 

És  valóban nagy a távolság az ég és a föld között. Az Isten és az ember között. De ugyanakkor hasonlóság is. Mert Isten az ő szentlelkét oltotta belénk. Isten termővé teszi lelkünkben az elhúllajtott magvakat. Megöntözi a földet Ézsaiás prófétával szólva. Magot ad a megvetőnek, és kenyeret az éhezőnek. Hiszen ő is éhezte a szép beszédet, a simogatást. A családi életet. A belső melegséget, az ünnepet.

IV. Az isteni beszéd megváltoztatja ezt a világot. Nem tér vissza üresen, mondja a próféta és megcselekszi azt, amit Isten akar. Hogy mennyire volt összhangban az ő élete, azt én nem tudhatom. Ti, akik itt vagytok a legjobb tanúi vagytok annak, ahogyan ő élte meg az ember életét. És most mindezek után Istentől nyeri el ítéletét, bűntetését, vagy erényeinek méltányos értékelését. Ez az isteni beszéd azonban nemcsak őt érinti, hanem titeket is. S am azért imádkozom, hogy Isten bennetet indítson el egy olyan gyászoló folyamatot, amikor az égi, isteni értékek kerülnek előtérbe.

Ezért engedjétek el ma az ő testét. Hagyjátok pihenni mindazt, ami mulandó. É emeljétek fel a lelkét, az emlékeket, őrizzétek meg őt a ti szívetekben. Adjátok át Istennek, ami mindig is Isstené volt, és imádkozzatok az ő könyörületes, irgalmáért.

 

 

 

 

 

 

 

Életrajzi adatok

 

Bíró Endre 1948. február 18- án született Zetelakán egy 10 gyermekes családban. Otthon végezte az iskoláit. A szüleivel lakott, nekik segített.Szülei mezőgazdasággal foglalkoztak.  30 éves koráig otthon élt Zetelakán. Közben tűzoltóként dolgozott Székelyudvarhelyen.10 évet együtt élt az első feleségével. Ebből a házasságból egy gyermek született: Bíró Zoltán. Később megkülönöztek.

20 évet dolgozott az IFET- nél, mint tűzoltó Majd megismerkedett a mostani élettársával: Pál Ibiályával, akivel 25 évet éltek együtt örömben, boldogságban.

Majd 1990- ben váltott munkahelyet, ettől az időponttól a bútorgyárban dolgozott. Nem volt különösebben beteg. Sosem ment orvoshoz.

Volt egy tömházlakása, amit eladtak, és az Attila utcában, a 25 szám alatt lakott az élettársával.

Élettársával még világítani volt Kedében halottak napján. Jól érezte magát.

Az elmúlt szerdán lett beteg. Nyulakat tartott, megfázott.  Otthon maradt egy néhány napig. Szombaton vitték be a kórházba. Kétoldali tüdőgyulladása volt. Sajnos nem tudtak már rajta segíteni a szakemberek.

 

Búcsúztató

 

Így búcsúzunk immár néhai Bíró Endrétől, aki életének 73- ik évében lelkét visszaadta az ő Teremtőjének.

 

Búcsúzik a fia: Bíró Zoltán. Aki ma megköszöni azt a jóságot, mellyel körül ölelte. Ápolta és gondozta. S minden körülmény ellenére mellette kitartott.

 

Pilinszky János: Sírversével mondom

 

Egy egész örökkévalóság

őrzi mindannyiuknak sorsát;

rendíthetetlen, mint a kőzet,

már nem is én ölelem őket.

 

Búcsúzik élettársa: Pál Ibolya

25 év hosszú idő, benne van a felnőttség érzése, s az öregség egymás mellett való kitartása. Ma megszépülnek az emlékek. Élővé válik a múlt. S felejthetetlenné mindaz, ami széppé és változatossá tette kettőjük kapcsolatát.

Babits Mihály: Ősz és tavasz között verséből idézek

 

Este van már, sietnek az esték

álnokul mint a tolvaj öregség

mely lábhegyen közeledik, halkan,

míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!

Nem tudjuk már magunkat megcsalni:

óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

 

Búcsúzik nevelt lánya: Deák Melinda. Akinek az édesapja helyett, édesapa akart lenni. Melinda ma hálás mindazért, amivel az ő életét, és édesanyjáét áldottabbá tette.

 

Búcsúznak életársának Ibolyának testvérei és családtagjai.

 

Búcsúznak testvérei és családtagjai.

Búcsúznak a szomszédok, barátok, egykori munkatársak.

Búcsúzik az egész végtisztességet tevő gyászoló gyülekezet. Isten legyen veled! Isten maradjon mindannyiunkkal! Ámen.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc