Jézus, a gyógyító

Textus: Mt 15, 22; 15,25; 15, 28   „És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! 

Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Kedves édesanyák, nagymamák! Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ez a mai vasárnap egy különleges alkalom mindannyiunk számára. Mert a mi közösségünkben ma ünnepeljük az édesanyák napját. Azoknak szentelünk ünnepet és értük imádkozunk, akik nekünk életet adtak, vállaltak, oltalmaztak és gyógyítottak. Azokat állítjuk életünk középpontjába, akik önmagukat áldozták és áldozzák fel mindennap, hogy mi, a gyermekeik jobban, szebben és méltóbban éljünk ezen a földön.

Juhász Gyula: Édesanyám versével indítom beszédem

 

Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja

A mártíromság büszke pálmaágát,

Ha ünnepelnek s megszeret az élet,

Míg a nem ismert mámor üdve jár át:

Fölvillanó szemekkel én csupán csak

Téged kereslek, szenvedő madonna,

Bús özvegységnek áldott hordozója,

Anyám, fölnézek a te homlokodra,

Hol a dicsőség koszorúja helyett

Nehéz robotnak ráncait találom,

És fölteszem rá büszke áhítattal

Ujjongó dallal minden szál virágom!

……………………………………

A lelke lelkem! Ő mind nékem adta

Mi benne szín, fény. Én áldom miatta

És el nem sírt könnyűit dalba sírom

És el nem mondott bánatát megírom!

 

A magyar történelemből egy család történetét hoznám ide ma közénk. Szilágyi Erzsébet korának kiemelkedő, erős asszonya volt. Az 1546- 1547- es év megpróbáló, nehéz év volt a család és az ország számára. Meghalt a nagyhatalmú férj és király: Hunyadi János és az idősebbik fiú: László. A kisebbik fiú pedig Prágában volt fogoly. Az ország a királyát: V Lászlót gyászolta. Erzsébet nem sok könnyet ejtett ezért a királyért, hiszen fiának tragédiája a király lelkén száradt. És ő nem vonult vissza. Minden tudását, pénzét és kapcsolatát latba vetette, hogy fiát-Mátyást kiszabadítsa, és számára megszerezze a magyar koronát. Így lett fiából király, s mi úgy is ismerjük, Mátyás az igazságos. S mögötte egy olyan édesanya állt, aki harcolt, küzdött és imádkozott, hogy sorsa megváltozzon és az ország élére kerüljön. Ma az ilyen édesanyákról, a küzdő, a soha meg nem alkuvó, és gyermekeikért mindent megtevő nőket akarom a középpontba helyezni.

Kerestem a szentírásban a leggyönyörűbb gondolatokat, melyek az édesanyával kapcsolatosak, s úgy éreztem, ma nekem a felolvasott szentírási versek alapján kell ma itt beszélnem. A szentírásból egy olyan történetet hoztam el ma ide, amely arról szól, hogy egy kánaáni asszony Tirusz és Szidón vidékén megkeresi Jézust azzal a szándékkal, hogy a gonosz lélektől megszállt lányát meggyógyítsa. A történet ismerős mindannyiunk számára, azonban a mondanivalója, és az  anyák napjára csengő tanítása, hiszem, a szívünkbe hatol ma is. A felolvasott szentírási versek alapján négy gondolatról akarok ma beszélni: az első a határok legyőzése, a félelem és rettegés eloszlatása, a második a probléma feltárása, a harmadik a megalázkodás és Jézus hatalmának elismerése, a negyedik pedig a hit ereje. Engedjétek meg, hogy ezeket mind külön- külön kibontsam és értelmezzem a szentírási versek alapján.

I.” „És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia!” Félelem, rettegés, szégyenérzet kavarog a kánaáni asszony szívében. A történet nem beszél a családról, sem arról hogy hol van az édesapa, vagy akár a testvérek, hanem csak az édesanyáról és a beteg lányáról. A kánaáni asszony hall Jézusról. Azt is tudja, hogy az ő vidékükön visz keresztül az útja. Ezért mindent megtesz, hogy ő találkozzon vele. Ebből a képből meggyőződhetünk arról is, hogy ő a legerősebb része a családnak. Azt is mondhatnám, hogy egyedül van a problémában. Nincs, akivel megossza. Nincs, aki meghallgassa, vagy akár segítsen rajta. Valami azt súgja ennek az asszonynak, hogy ki kell mozdulnia. Meg kell tennie a lépést Jézus felé. És itt ebben a mondatban minden szónak, mély tartalma és gazdagsága van. Az asszony önmagán vesz erőt, kilép abból a bűvös körből, ahova ez a betegség juttatta a családot. Lát benne reményt, érzi, hogy Jézus segíthet rajtuk. Megteszi az első lépést a gyógyulás útján.

Legyőzi azt a határt, melyet az adott kultúra és hagyomány köréje font, ugyanis Jézust Urának fogadja el, Dávid fiának nevezi. Jézus próbára teszi az asszonyt, mert először sem a tanítványok jelzésére, sem az asszony kérésére nem viszonyul pozitívan. Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik, mondják neki a tanítványok, majd pedig kijelenti, hogy Ő Izrael juhaihoz küldetett. De az asszony nem tágít. Nem adja fel. Elmegy a végsőkig a kérésével. Kitartó és következetes.

A cérnagyári óvodában én magam is többször láttam az anyaországból érkező Gyermekmentő Szolgálat szakembereihez gyermekeiket vivő édesanyákat. Akkor és ma is megállapítom, hogy az édesanyák nem ismernek határokat, ha gyermekeik, egészsége, élete kerül veszélybe. S mindent képesek feláldozni azért, hogy ép, egészséges, boldog gyermeket neveljenek. S valahol mélyen bennünk él egy egyfajta ítélet is, azon édesanyák irányába, akik ezt nem így teszik, s a saját időleges boldogságukért, akár még a gyermekeiket is elhagyják.

II.” Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Az emberiség történetében a betegség egyet jelentett Isten büntetésével. Ezt pedig szégyellni kellett. Voltak kultúrák, amelyekben a beteg, sérült gyermekeket, akár időseket magukra hagyták, vagy éppen megölték, a sziklákról ledobták akár.

A betegséget ma is nehéz felismerni, akár felvállalni, de főleg nyilvánossá tenni. Ki mondaná el nyíltan felvállalva, hogy a gyereke szenvedélybeteg: kábítószerfüggő, alkoholista, nőcsábász, munkakerülő, tehetségtelen, tanulási problémákkal küzdő, vagy akár magatartási gondokkal küzd. Mert ez mind együtt jár a szégyennel.

És az édesanyák ma is megküzdenek a gondokkal. Felvállalják a gyermekeiket. Segítik őket. Akár, ha kell, falaznak nekik, hogy gyermekeiken segítsenek.

Én meg vagyok győződve arról, hogy nem véletlen, műve az, hogy ha a gyermek beteg, akkor az édesanya viszi el az orvoshoz. Még csak az sem véletlen, hogy szülő értekezletre is az édesanyák járnak el gyakrabban. Talán még a gyermekek is a legféltettebb titkaikat könnyebben osszák meg az édesanyákkal.

Ez a kánaáni édesanya felismerte időben, hogy gonosz lélek gyötri a lányát. És ezzel a gondjával Jézushoz fordult. Kész volt előtte megvallani nehézségét. És tőle segítséget kér.

Vajon a mai édesanyák járulnak- e eléggé az Istenhez? El tudják- e mondani a csendben, az imádságban gyermekeik gondjait? Mert, ha igen, akkor úton vannak a gyógyulás felé. Meghallgatást találnak Istennél. Isten a maga szentségével lesz az édesanya és gyermek kapcsolatán.

III.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam!” Kisebbik lányunk születése után történt, hogy Budakalászon, a Gézengúz Alapítvány által nyújtott kezelésen vettünk részt. Az egyhetes ott tartózkodás, na meg a szállás díjak gondjai miatt is úgy döntöttünk, hogy rögtön a kezelés után hazafelé vesszük az irányt. A késő délutáni órában indulhattunk csak el, s a kora esti szürkületben a rakparton a Duna mellett haladtunk Budapesten. El kezdett pilinkélni a hó, majd egyre jobban hullt, annyira, hogy befedte az úttestet. Nagy nehezen az autópályán Szeged irányában haladtunk. Tekintettel az útviszonyokra, csak lassan haladtunk. Mire a határig értünk már éjfél körül járt az idő. A lehullott hó mind az úttestre tapadt, s olyan volt a 68- as út, mint a korcsolya pálya. Az ég kiderült, rettenetesen hidegre váltott az idő. Valahol Arad után műszaki hibát jelzett az autó, elégtelen töltést jelzett a műszerfal. Nem mertem megállni, hogy nehogy a síkosság, s a személygépkocsi baja miatt nem ne tudjak elindulni. Medgyesen álltunk meg egy üzemanyag töltő állomásnál. A feleségem a hátsó ülésen az ölében fogta kislányunkat több száz kilométeren és több mint 1o órán keresztül. Alig tudott megmozdulni, testének végtagjai el voltak gémberedve, de karjaiban csendesen pihent a kicsi beteg lányunk. Ezen a hideg, vad éjjelen és csúszós úton velünk volt az Isten. Kora reggelre érkeztünk haza, a város bejáratánál több baleset is volt, de nekünk semmi bajunk nem esett, mert velünk volt az Isten. Azóta is viccesen mondják, ha elindulok hosszú útra számomra nehéz parkolóhelyet találni.

Ma egy képet szeretnék a szívetekre festeni, azt, amit ti, és mindenki átél, előbb- utóbb. Azt a képet, amit itt az evangélista ebben a néhány szóban fogalmaz meg, az asszony lehajolt előtte és így szólt, Uram, segíts rajtam. Mert ez a segítség kérés egyben alázatos és felemelő. Hiszen a megalázkodás Isten gyógyító erejének felismerése és elfogadása.

IV.”     Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” Jézus először elutasítja a kánaáni asszony kérését. Nem hallja meg a szavát. A szentírás magyarázói, úgy értékelik, hogy a kánaáni asszony még nem ismeri az Istent. De a fokozatos keresés, és szükségletének fel nem adása után úgy értékeli Jézus, hogy Isten az Ő kegyelmét és irgalmát kiárasztja a pogányokra is.

A hit erejéről mindenütt olvashatunk a szentírásban. És ez a mai gondolat is egy különleges tanítása az evangéliumnak. Az édesanya kérésének pedig eredménye van. Ereje van az imádságának.

A londoni nemzeti galériában van a “Kornélia és ékszerei” című festmény, amelyen két asszony beszélget egymással.

Az egyikük megmutatja Kornéliának a drágagyöngyeit, és megkérdezi a Gracchi gyermekek anyjától, hogy mik az ő ékszerei.

 

Kornélia átöleli két fiát és így szól: “Ezek az én ékszereim.”

 

Kedves édesanyák! Nagymamák! Ünneplő gyülekezet!

Mindig buzdítással zárom a beszédem és ma is ezt teszem. Kéréseimet két irányban fogalmazom meg. Az első kérés az édesanyáknak mondom. Ezen a napon szeretném még jobban elmélyíteni azt a gondolatot bennetek/ Önökben, hogy rossz gyermek nincs, sem kicsi, sem nagy korban. S az édesanyáknak egyik legnagyobb erénye, hogy szeretni tudnak bennünket.

A második kérésem pedig a gyermekek felé szólnak, idősebbeknek és fiatalabbaknak. Mert mindannyiunknak van egy édesanyja. Szakítsunk egy szál virágot. Adjuk át az itt levőknek, vagy az otthon maradottaknak. Köszönjük meg nekik az életet. Legyünk hálásak a nevelésért, az oltalomért. S kiknek édesanyja a temetőben pihen, azok vigyenek egy virágot a sírra. Ott mondják el könyörgésüket. S meglátjátok Isten áldása rajtunk, velünk lesz, ma és mindenkoron. Isten adjon, ép, egészséges és szép gyermekeket! Ámen.