Jézus teste és vére

Mk 14, 22- 25„ És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem. Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtőnek terméséből ama napig, amelyen újat, iszom az Isten országában.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Számomra a mai pünkösdi úrvacsora vételnek van két különlegessége. Az első az a történet, amely rendkívüli minden évben, mert elsősorban a zsidó keresztény hagyományra alapoz. Ugyanis a zsidók Egyiptomból való szabadulása után a hetedik héten adta Mózesnek a tízparancsolatot. Ezért a hetek ünnepének is nevezték. A peszáh a fizikai szabadulást, míg a sávouti a lelki és szellemi szabadságot jelenti. Ilyenkor ünnepelték az új kenyér ünnepét, s a vetés új zsengéjéből először Istennek mutatták meg az áldozatot. Igazából erre az ünnepre mennek fel Jézus tanítványai Jeruzsálembe, hogy az új kenyér ünnepén együtt legyenek, imádkozzanak. Ez magának az ünnepnek a beágyazódása egy nemzet, Isten népének a történetébe, s ahogyan az úrvacsora, mint áldozat, és annak megélése rácseng a mi életünkre.

A második különlegessége e mai úrvacsorának, az a személyesség, ahogyan a kenyérben és a borban, én ma azt az áldozatot érzem, értem, mely azokban a történésekben valósult meg, amit mi éltünk át a lányunkkal. Ahogyan mi éreztük és értettük, hogy testünkből való test és vérünkből való vér.

Ezért ma egy rendkívüli út felvállalására, és megtételére hívlak titeket ez ünnep úrvacsoravételében. S azért, hogy személyes legyen, arra kérlek gondoljatok egy személyre, egy családtagra, szülőre, házastársra, gyermekre, akiért áldozatot hoztál. Vagy akiért, mindent ma is odaadnál. Akivel ma is megosztanád a kenyered, a borod, az otthonod. Akiért elmondanád legszebb imáidat, kinek boldogulásáért ma is elhagynád otthonod, s időt, energiát nem sajnálnál.

Jöjjetek, induljunk el egy lelki zarándoklaton, ahogyan a zsidók a pusztában, a tanítványok 5o napon keresztül haladtak az új kenyerek ünnepe felé. Mert nem elég a fizikai szabadság. Nem elég a fizikai erőnlét, még csak a biztonság sem. Mi mindig többre vágyunk, és ez a lélek, a szellem szabadságában érkezik el. S most pünkösd ünnepén ez úrasztala vendégei leszünk, kik hosszú, gyötrelmes, nehéz, sokszor szakadékokkal övezett ösvényeken, utakon keresztül érkeztünk meg ez idáig. Mert voltak, akik útközben, a húsvéttól- pünkösdig vezető úton, családtagot veszítettek el, házastársat, szülőt, gyermeket. S most fájdalmas, nehéz, de ugyanakkor felemelő erre az asztalra nézni. Vagyunk, akik szívünkön hegeket, sebeket viselünk, s fejünket meghajtva esdeklünk a gyógyulásért. Vagyunk, akiket megpróbált az élet és mi alul maradtunk, vesztesekké váltunk, és most a szentlélek gyógyító erejéért fohászkodunk. Vagyunk, akik féltünk és kétségbeestünk, s csak ennél az asztalnál csendesedik el a lelkünk.

Ma körbe álljuk ezt az asztalt, s engedjük, hogy Jézus megtörje, körbe adja, szétossza önmagát, mint a kenyeret. S ennek a kenyérnek  csodás az illata, finom az íze és tápláló a volta. Mert ez a kenyér azokra az alkalmakra emlékeztet, melyek életünk részei voltak. Az édesanyánk, nagyanyáink által sütött házikenyerekre. Abban ők a munkájukat, az életüket, mint áldozatot helyeztek és helyeznek elénk, hogy testünk és lelkünk felüdülést nyerjen.

Jézus ma is velünk együtt áldást mond életünk kenyerére. Önmagát adja, hogy tanításaiban feloldódjon, felszívódjon az életünkbe. Vegyétek, egyétek ez az én testem! Hangzik ma is évezredek távolából. S amikor ujjaink között találjuk a jézusi testet, akkor tapasztaljuk annak törékeny voltát, de ugyanakkor a hegyeket, sziklákat is megmozgató óriási erejét. Mert ma pünkösd ünnepén ebben a kenyérben Isten lelke árad ki. Isten önmagát adja az Ő fiában. Isten ezekben a kenyér kockákban elrejti önmagát, hogy aztán felszítsa azt a lankadó tüzet, mely bennünk oly sokszor elszunnyad. Isten lángoló erővé válik bennünk, s mi büszkén énekeljük Isten szent lelke égi láng, szállj le, szállj le ránk. Ez a kenyér kovásza lesz a mi életünknek, hogy átjárja erejével a testünk és lelkünk, és megkelessze, előkészítse életét tésztáját az Ő szent tüzében való átalakulásra. S amikor ajkunkhoz ér ez az úrvacsorai kenyér, akkor mi valóban érezzük az életünket megváltoztató isteni ihletést. Mert ez a kenyér lelki éhséget csillapít, fájdalmat enyhít, könnyet törül, Világos látást és bátorítást ad nekünk az élet útvesztőiben.

Ez a bor, itt ma a vért jelenti, jelképezi. A gonoszságban, gyűlöletben, meg nem értésben irigységben kiontott drága jézusi vért. Ez az bor az egy közösségbe való tartozás szent itala, mely felnyitja szemünket, megenyhíti lelkünket, s elindít az örökkévalóság útján.

Az úrvacsora ma, mint egy lehetőség áll mindannyiunk előtt, hogy elinduljunk az üdvösség világa felé. Ez az út pedig rögökkel megpróbáltatásokkal, nehézségekkel, betegségekkel van kikövezve. De ugyanakkor ez a kenyér és ez a bor, az úrvacsora segít bennünket jobban megérteni és főleg elfogadni ezt a földi életet.

S aki részesül benne, az segítő társakra lel már itt ezen a földön. Családtagokra, barátokra, gyülekezetünk tagjaira, akik segítenek minket az Istenre találásban, az ő világában építésében.

Jöjjetek hát részesüljetek e kenyérben és borban. Vegyétek magatokhoz jelképesen Jézust testét és vérét. Kötelezzétek el magatokat a keresztény életúton. Vállaljátok fel magatokat, családotokat, munkátokat, keresztjeitek hordozást abban a munkakörben, melyre elhívott bennünket az Isten. Nyissátok meg a szívetek, és engedjétek, hogy Isten lelke ma és mindenkor belétek áramoljon. S ne feledjétek a szélben, viharban, a lángnyelvekben elsősorban nem veszély, hanem Isten közeledik hozzátok, hogy szívünkbe, életünkbe érkezzen.

Egy imádságokkal telített hét után érezzétek meg, hogy mi felkészültünk Isten szent lelkének fogadására. S Ő most örömmel talál lakóhelyet ezen a napon, de mindenkoron, hogy életünkben csend, béke, összhang legyen.

Add hát át magad Jézusnak. Legyen az ő teste és vére a te üdvösséged útja. Hallgass Istenre, figyeld őt, hallgass a szavára, és adj lelkének önmagadban otthont, lehetőséget, kibontakozási teret és megfelelő környezetet. Ezekkel az úrvacsorai jegyekkel Isten ma is bennünket vigasztaljon, erősítsen és új életre hívjon. Ámen.