Jézust keressük!

Lk 2, 10- 14 „ Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Ünneplő gyülekezet! Kedves Keresztény testvéreim!

Karácsony első napján tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket/ titeket ezen a csodálatosan szép ünnepen. A karácsony esti együttlét után, a gyermekek éneke, versei, hangjai még mindig visszhangoznak a szívünkben és lelkünkben. Mert ilyenkor egy kicsit mi is gyermekekké válunk. És epekedve, áhítattal várjuk az angyalt. Csodálatos varázs lepi be az életünket, s egy néhány napra lelassulunk, élvezzük az ünnep mélységét és magasságát. Mert ünnepet szentelünk, s ezáltal az isteni jóság, igazság, szeretet költözik a mi szívünkbe is.

Minden évben újraéljük a karácsony érkezését, s mégis Jézus születése új mondanivalóval, tartalommal tölti fel a lelkünket. Ennek az évnek a karácsonya hiszem, még jobban ráfordítja a figyelmünket a keresztény értékekre, s benne a családra. Hiszen láthatjuk, hogy menyire gyorsan megváltozhat egy család, egy közösség élete. Akik a tegnap még fiatalok, erősek, vidámak voltak, azok mára akár már halottak. Eltűnhet a béke a szívünkből, s helyét átveszi az aggódás, a kétségbeesés.

Szinte hihetetlen, mennyire cérnavékonyságú kötélre van kifeszítve az emberi életünk, ami akár nagyon gyorsan el is szakadhat, hogy mennyire törékeny az emberi létezés. És mégis, ebben az örök változásban, vannak értékek, melyek sosem változnak. Vannak történetek, melyekhez szorosan ragaszkodunk, vannak ünnepek, melyek akár a bánatban, akár az örömben, de elhozzák számunkra Isten legjobb fiának a születését és egyben a szeretet ünnepét. Ezért győznek le családtagok több ezer kilométeres távolságot, ezért tesznek meg mindent a szülők, és ezzel az érzéssel közeledik karácsonyhoz minden keresztény ember, mert a születés szent csodájánál, valami olyan erő hat át, és olyan belső értékekre találunk, melyek egy éven, de akár egy életen is végig kísérnek.

 

Sándor Dénes: Csendes karácsonyi dal versében írja

Otthon ma csilingel a csengő,

Otthon ma rózsás gyerekarcok

Izgalmas csendben várnak valakit.

Ajkuk mosolya édesen nevet,

Szemükben az ég színe derengő,

Otthon ma csilingel a csengő…

…………………………….

Otthon most felragyog a gyertyaláng,

Szobánk lámpái ragyogón kigyúlnak,

A karácsonyfa tündöklőn zenél,

A villanyfény széthinti sugarát,

S édes illattal telik be szobánk.

Otthon most muzsikál a gyertyaláng,

A drága sok fény tündöklőn lobog,

Száz szép ajándék glédában sorakszik,

Örömtől csillog mindenek szeme,

Aranyos ajkú lágy gyermekkacaj

Tesz ma üdébbé minden örömet,

És felderülnek minden bús szívek…

……………………..

 

Igen. Ez az a keresztény ünnep, mely a legtöbb ember szívét megérintette, és csodálatosan szép gondolatokat fogalmaztak meg róla. Ma a felolvasott versek alapján öt gondolatról szeretnék beszélni, a félelemről, az örömről, a jelről, az angyalok énekéről és az Isten dicséretéről. Vegyük sorra ezeket a gondolatokat.

I.” „ Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek,” Három lényeges elem van ebben a mondatban. Az angyal, a beszéde és az intése, hogy ne féljetek. A Bibliában az ószövetség 165, az újszövetség 1o8 alkalommal tesz említést az angyalokról. Az angyal elnevezés görög eredetű szóból származik. Isten küldöttét, hírnőkét jelenti, aki tolmácsolja megbízója üzenetét. Az angyalok égi teremtmények, csak kivételes esetben lehet látni őket. Időként emberi alakot öltenek, hogy fontos üzenetet közvetítsenek az emberiségnek, a szeretetet, megértést, megbocsátást. A nagyobb horderejű dolgokat a hét arkangyal közvetíti, Mihály, Gabriel, Rafael, Uriel, Sariel, Reguél, Haniel.

A karácsonyi történetben is az angyal hozza Jézus születésének az üzenetét. Az égből érkezik, Isten küldötte, és hírül hozza Isten ajándékát a földkerekségnek.

Ez az angyal beszél. Értésére adja az embereknek, jelen esetben a pásztoroknak, hogy nincs amitől félniük, mert a csillag, a jel, most jót jelent. Kifejezi magát, mégpedig úgy, hogy azt mindenki, még a pásztorok is érthessék. Ez a beszéd nem elszáll a betlehemi éjszakában, hanem mélyen a pásztorok szívébe vésődik. Sőt elindítja, megmozgatja őket. Cselekvésre készteti.

A pásztorokon nem a félelem uralkodik el elsősorban, hanem a nyitottság, és a cselekedni vágyás indítja őket útnak a betlehemi jászolbölcső felé.

II.” mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Az öröm egy különleges érzés az ember számára. Apró örömökből tevődik össze az emberi életünk. Az öröm olyan, mint egy éléskamra. Ebből táplálkozik a lelkünk. Elraktározzuk ezeket az örömforrásokat, s mikor szükségünk van rá, akkor felnyitjuk, hogy belőle fény, melegség, megelégedés áradjon.

Ez az öröm több minden földi örömnél. Nemcsak egy percig, s nem is egy napig tart, hanem egy éven, egy életen keresztül. Ez az öröm a Megváltó születése által érkezik a földre. Ő hozza el a földre az üdvösség reményét. Az angyal meg is határozza a pásztoroknak a helyet, Dávid városa, vagyis Betlehem. A Krisztus szó, a görög Messiás szó fordítása, vagyis az olajjal, a krimázval, azaz szent olajjal felkent személyt jelenti.

Az angyal ezt az örömet kiterjeszti nemcsak a pásztorokra, akik figyelmesek lettek az angyalok énekére, az ég zengő üzenetére, hanem az egész emberiségre.

Az üdvösség a Messiás születése által nemcsak egy réteg embernek, s nemcsak a zsidóknak jön el, hanem mindenkinek. Így az üdvözülés lehetősége egyetemessé válik.  

III.” A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” A jel a valóság egy olyan darabja, amit érzékszerveinkkel fel tudunk fogni, látható, tapintható, hallható. És az értelem, az elme egy másik valóságdarabjára utal. A szemiotika azt hangsúlyozza, hogy a jel egy sajátos folyamat része. Valamiből kialakul és jelez, jelképez egy közös valóságot.

Isten is jelet küld a földre minden karácsonykor. És ez a jel Jézus születése, akinek világra jöttében benne van a szeretet, a béke, az üdvösség megérkezése.

Mennyi jel öleli körül a mi életünket is. Hiszen szinte minden nap jelekkel találkozunk. Ezeket az isteni jeleket a lelkiismeretünkkel fogjuk fel és beépítjük az életünkben. Tovább sugározzuk, a beszédünkben, cselekedetünkben.

Karácsonykor ez a jel a jászolban bepólyált gyermekben van. A Messiás érkezésében. A kérdés a mi számunkra az, hogy felkészülve várjuk- e őt? Készen állunk- e őt védelmezni, oltalmazni, hiszen az evangéliumi történetek mind arról beszélnek, hogy már a születése után a szent családnak menekülnie kell. József látomást lát, és meghallgatja az isteni üzenetet, ezért máris Egyiptom felé indul.

IV.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal” Nagyon szép ebben a mondatban az a tény, hogy az angyal nem marad egyedül. Elkísérik az útján a mennyei seregek sokasága. Együtt énekelnek. Hasonló a pásztorok és a napkeleti bölcsek tettéhez, akik szintén csoportban vannak. Ez nem egy előre megtervezett, részleteiben leírt cselekvés, hanem sokkal inkább a pillanat elhatározása.

Nekünk is, nem kell sokat fogadkoznunk, nem is kell dillemázzunk, hanem önként kell vállalnunk a Jézus mellé való szegődés elhatározását. Elsősorban éreznünk kell, hogy nekünk ez a keresztény értékrend testhezálló, mi ezt akarjuk megtartani, erre van szükségünk.

V.” Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Az angyalok két fontos gondolatot fogalmaznak meg. Magasztalják Istent a mennyben, és békét kívánnak az embernek. Ma, amikor egyre jobban felértékelődik a béke, érezzük, mekkora szükség van rá. Hiszen ártatlan emberek milliói kerülnek veszélybe, vagy oltják ki az életüket a legtöbbször értelmetlen dolgokért.

Az Isten dicsőítése azt jelenti, hogy elfogadom Teremtő és rám gondot viselő Atyának. Nem is annyira az Istennek, hanem éppen nekem van szükségem a magasztalásra. A béke és a jóakarat pedig összhangot teremt az én életemben is.

Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

Jézus úton van feléd, felém! Bebocsátást kér a szívünkbe, hajlékunkba. Várja a felkarolást, a dédelgetést és oltalmazást. Nekünk pedig várni kell. Vele és általa betelni, születésében megtisztulni, s az életünket örömmel megélni, Erre hív ez a karácsony, s az ünnep minden perce. Úgy legyen! Ámen.