Köszöntő beszéd az Eötvös József szakközépiskola ballagási ünnepélyére

Textus: Mt 13, 44 „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

Kedves diákok, szülők, pedagógusok! Ünneplő testvéreim!

„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba.” (Németh László) Ezt a nyers gyémántot, elsősorban a szülők, majd a pedagógusok és lelki alkatunk, hozzáállásunk folytán maga az Isten is csiszolja.

Ezen munkafázisok útjain állomások vannak. És a mai ünnep is egy ilyen megállás, amikor a diák, a szülő és az iskola közössége visszatekint az útra, az eredményekre. Kíváncsian és érdeklődéssel, elkötelezetten és kitartással, álmokkal és barátsággal jártátok ezeket az utakat az osztálytársakkal, tanárokkal, nevelőkkel és magukkal a szülőkkel, testvérekkel. És ma egy új világ kapujában találjátok magatokat. Ott, ahol egyre nagyobb teret kap a személyiségetek, több lesz a kihívás, és erősebb a bizonyítási vágy. Ott álltok, ahol önmagatok lehettek, ahol a belső erőforrások még jobban kivetülnek, s eljött az idő, amikor nektek is bizonyítani kell. Azt kell megmutatnotok, hogy érdemes volt itt élni, tanulni, közösséget alkotni. Szüleitekben azt az érzést kell táplálnotok, hogy életüknek értelme és célja van éppen az által, ahogyan ti tanultok, s majd az élet munkaterületein elhelyezkedtek. Abban kell bizonyságot szereznetek, hogy ma az öröm könnyei, mely szüleitek arcát barázdálja, mint a lélek kincsei, termővé teszik azt a talajt, melyen áll és fejlődik a ti életetek.

A szentírási vers alapján három fontos gondolatról szeretnék Önöknek/ nektek itt beszélni: a szántóföldben elrejtett kincsről, a megtalálás öröméről, majd a megtaláló mindenét eladja, amije van és megveszi a szántóföldet.

I.Kincs. Amikor most itt ízlelgetem a számban ezt a szót, akkor nagyon sok érzés kavarog bennem. Mert egy diáknak kincs, az osztályközösség, a barátság, a szerelem, a szórakozás, az élet örömeinek megtalálása. Kincs maga az élet, melyet minden nap megélünk. Jézus mégis azt tanítja, hogy ennél nagyobb kincsek vannak az életünkben, és ezeket Isten mind nekünk ígérte. Magát Istent is Jézus egy ilyen kincshez hasonlítja. Kincs a lehetőség, az érvényesülés, az örömöm, a szándékom. Kincs az önfeláldozásom, a hűségem, a kiállásom. Kincs a társammal való összepillantásom, a szemrebbenés nélküli elkötelezettségem.

Meg vagyok győződve az iskola falai között rengeteg kincsre találtatok és gyűjtöttetek itt össze az évek során keresztül. Talán olyanokat is, melyekről ma még nem tudtok, de aztán idővel rájösztök, hogy milyen drága, felejthetetlen emlékek voltak a kirándulások, a közös együttlétek, a felmérők, a számonkérések, a nevetések, de akár még a diák csínytevések is.

II.Az öröm egy olyan mentális állapot, melyet az ember folytonosan keres. Az öröm a boldogságban, az élvezetben, a szórakozásban, eksztázisban, az eufóriában nyilvánul meg. Ezek azonban mind földi örömök és mulandók. A vallásos ember olyan örömre vágyik, melynek sosem lesz vége, ez pedig Isten világának az ígérete mindannyiunk számára. Vagyis, amikor megtalálja a kincset, akkor örömében mindet elad érte.

 Szabó Lőrinc: Semmiért egészen verséből idézek

„Nem vagy enyém, míg magadé vagy:

Még nem szeretsz.

Míg cserébe a magadénak

Szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku; nékem

Más kell már: Semmiért Egészen!”

III.” A tulajdonjog megszerzése, és a birtoklás. Most fiatalok vagytok, és minél több élményre, örömre akartok szert tenni. Amiből lesz is bőven részetek, hiszen nagyon sok lehetőség tárulkozik majd elétek. Az én kérésem csak az, hogy már érdemes időben választani, a pillanatnyi örömért ne szalasszátok a határtalan lehetőséget. A példázatbeli kincsre találó mindenét eladta, és örömében megvásárolta azt a szántóföldet, melyben óriási kincsre talált.

Legyen ez a kincs a ti számotokra a tanulás, az érvényesülés, a munka, a szerelem, egyszóval mindaz, ami titeket boldoggá tesz.

„Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni amit, csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni. (Szentgyörgyi A.)

Hiszem, a tudás iránti éhséget megszereztétek, a munka örömét átéltétek, a vizsgák izgalmát átvészeltétek, s most itt álltok az új élet kapujában. Ennek átlépéséhez imádságos lelkületet, sikert, szülői és nevelői hátteret, valamint a jó Isten gazdag áldást kérem a további kincskereséshez. Így segítsen titeket a mi jó Atyánk! Ámen.