Közös építkezés

Textus: Mt 7, 24-27 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott és teljesen elpusztult.”

Kedves évfordulót ünneplő házastársak! Keresztény testvéreim!

Különös tisztelettel és szeretettel köszöntöm ma gyülekezetünk tagjait, azokat, akik itt vannak, és azokat is, akik az élő istentiszteletet követik. Arra gondoltunk ebben az évben, hogy több, gazdag, program kínálatot ajánlunk fel közösségünk tagjainak a házasság hete alkalmával, hogy a virtuális világban, vagy élőben közösségi tereinkben ápoljuk, erősítsük, egyensúlyba hozzuk házasságainkat. A házasság hete erre egy jó lehetőséget teremtett, de ugyanakkor egyedivé, személyessé tehettük azokat az ajánlásokat, melyeket a mi gyülekezetünk tervezett és kivitelezett a házastársak, és a családok megerősítésére. Ez a mai vasárnap istentisztelet minden keresztény házasságra összpontosít, de különösen azokat részesítjük előnyben, és azokkal ünnepelünk, akik kerek évfordulót ünnepelnek 5, 10, 50, vagy éppen 60 éve házasok.

Az elmúlt héten átnéztük a házasság megáldási anyakönyvet, kivettük belőle azokat a családokat, akik házasságuknak kerek évfordulóját ünneplik. Közülük egy pár családdal sikerült személyesen is beszélni. És amikor készültem e mai beszédre az volt az érzésem, hogy nem, vagy nem eleget foglalkozunk a családjainkkal. S bár Isten gazdag áldását kértük a házasságukra, utána mintha elvékonyodva, akár el is szakad a kapcsolat az egyházközség és a család élete között. Ezért ma is azt szeretném, ha ez a prédikáció és istentisztelet is alkalmat és lehetőséget szolgáltatna arra, hogy a családjaink boldogabbak legyenek. Az istentiszteletekből erőt merítsenek, s minden nap esély legyen a házasélet tartalmas és gazdag megélésére.

Most pedig arra kérem önöket/ titeket, hogy emlékezzünk arra a családra, szülőkre, ahol felnőttünk. Készítsünk leltárt abból az összetartó erőből, ami megtartotta, megerősítette a családi életet. De ugyanakkor vegyük számba azokat a negatív tényezőket, melyek károsították az együttélést, elsekélyesítették a házastársi kapcsolatot, vagy éppen lehetetlenné tették továbbá a házasságot.

A héten több családos emberrel beszéltem és szándékosan nem tettem fel a kérdést, hogy boldog- e a házasságában. Csak értekeztünk a világ dolgairól, de bennem mindig ott bujkált a mélyebb kérdés és kíváncsiság, hogy vajon mennyire boldog, megelégedett a házasságában. Mert amikor elköteleződünk egymás mellett, akkor arra tesszük fel az életünk, hogy a másikat boldoggá fogjuk tenni. És aztán az évek folytán elfeledkezünk erről az ígéretünkről, fogadalmunkról. Sőt az is megtörténik, hogy már nem tudjuk, vagy nem is akarjuk őt boldogítani. Hanem éppen menekülünk a kapcsolatból, a házasságból.

Amikor készültem a mai beszédemre és kezembe vettem a Bibliát, akkor a hegyi beszéd befejező része jutott az eszembe, ezért ezt is választottam és olvastam fel mai beszédem alapgondolatául. Mert úgy éreztem, hogy az építkezés nemcsak a házra, az otthonra érvényes, hanem ez a jézusi tanítás mély tartalommal bír a házastársak számára is. Három kérdésre szeretném keresni ma veletek együtt a válaszokat:

1.Mit hoz egy feleség és férj a házasságba? Mi van a bőröndünkben láthatóan, vagy láthatatlanul becsomagolva? Milyen az a család, melyből származunk?

2.Melyek azok a közös értékek, melyek bennünket összekötnek? Szépség, szerelem, pénz, siker, elismerés, belső közös hang…?

3.Hogyan és milyenné akarunk fejlődni? Melyek a közös céljaink? Én, mint férj és feleség mit teszek azért, hogy a házastársam, a családom boldog legyen?

Tudom, hogy nagyon általánosak ezek a kérdések, de kövessék csak figyelemmel, mert személyesen rólunk szólnak, minket érintenek meg ez alkalommal.

 

Aranyosi Ervin: A házasság bőrönd? versében mondja

Olyan a házasság, mintha bőrönd lenne,

útra készen várna, s minden ott van benne.

Minden, ami kellhet majd a boldogsághoz,

minden, ami közös jövőt meghatároz.

Hát a bőrönd stimmel, ám üresen kapjuk,

s tőlünk függ készlete: tele mivel rakjuk?

Mi töltjük meg szépen, érző tartalommal,

s ehhez tudunk nyúlni minden alkalommal!

……………………………………..

Tudd, a házasságban mindig ketten vagytok,

és addig működik, amíg szívből adtok.

Ha bőröndöd üres, nincs kedved cipelni,

sokkal könnyebb lehet más bőröndre lelni.

Tudod, a házasság, a két féltől egész,

ha elhatároztad, hogy örökre vele mész.

kezd el a bőröndöd szépen telerakni,

mert csak akkor kaphatsz, ha te is tudsz adni!

 

Előző szolgálati helyemen nem foglalkoztam túl sokat a házaspárok felkészítésével a házasságmegáldási szertartás előtt, hiszen mindenkit ismertem közelebbről. S amikor idekerültem ebbe a gyülekezetbe, azért is, hogy megismerjem, de azért is, hogy nyomatékosítsam a szertartás fontosságát, felkészítőket tartok. Feladatomnak tartom, világossá tenni a családot alapítok számára, hogy a házasság egy szent intézménye egyházunknak. És maga a jó Isten választotta ki őket, minket egymás számára. Így amikor boldoggá tesszük házastársunkat, magát az Istent is tiszteljük bennük, s amikor boldogtalanná, úgy a mi istenképünket is leromboljuk. Ma ezeknek fényében szeretném kibontani a szentírási verseket és a mai családok életére alkalmazni.

I.” „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.” Jézus három fontos dolgot jelent ki ebben a mondatban. Az első a hallás, a második a cselekvés és a harmadik az okosság.  Ma házasságra lépőkként, vagy már tapasztalt házasokként hallgatunk- e Jézusra? Mert Jézus mindig Istenről beszél. Az élet különös kihívásaira adja meg a választ mindig isteni bölcsességgel. Ezért ma különös meggyőződéssel mondom, hogy a jó házasság alapja az Istenre való figyelés.

Mire épül egy jó házasság? Mi az alapja a boldog házasságnak? A keresztény házasság alapja az Isten, a maga törvényeivel, elvárásaival, bizonyosságával. Vagyis, aki hallgatja az Isten beszédeit, s magán érzi Isten tekintetét, az csak jó házas lehet. Az nem a hibákat, nem is az elválasztó szavakat, akár életvitelt nézi, hanem azt a tényt, hogy Isten, az ő hasonmásának, társának, a házastársát rendelte el. Nem jó ez embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzáillőt, mondja a mózesi könyv írója.

Mert mitől lesz boldogtalanná a házasság, ha nem attól, hogy apró örömökért, szépségéért, élvezetkért eladják a hosszú távú boldog együttlétet. Nézzék, csak meg mivel kecsegtet ez a világ, szerelemmel, pénzzel, határtalan boldogsággal. De ennek mind feltételei vannak. És hosszú távon tönkre teszik az alapvető emberi értékeket. Ma már oda zűlött a társadalom, hogy az emberi testet, a szexet áruba bocsátja. Mint egy terméket a piacra dob. Még követlen környezetünkben is engedélyt kapnak olyan tevékenységek folytatására, melyek megmérgezik fiataljaink életét és tönkre teszik a házasságokat. Éjszakai tivornyák, úgynevezett „night klubok” „éjszakai bárok” működnek gazdasági jövedelemmel, mert a pénz az elsődleges és nem az emberi erkölcs. S aztán csodálkozunk, hogy fiataljaink életéből oda az erkölcs.

A cselekvés ebben a gondolatkörben azt jelenti, hogy mélyre ások önmagam lelkivilágában. Kivetem mindazt, amit nem tartok hasznosnak a házasságomhoz. Lemondok az önzőségemről, feltérképezem a hibáimat, számba veszem előbbi életemet, tudatosítom magamban, hogy mire készülők. S olyan alapot készítek a házasságomnak, mely elbírja akár a megpróbáltatásokat is. Mi a házasság alapja: pénz, alku, szerződés, a jó tulajdonságaink, jó állás, rendezett anyagiak, a diploma? Mert sokféle homok lehet: a vagyon, a szorgalom, a hatalom, de még a tehetség is.

Az okosság itt nem a tudást, hanem a bölcsességet jelenti. A bölcs ember kősziklára építi családi életét. Mert tudja, jöhet árvíz, szél és megpróbálja a házát. Ez lehet az öregedés, a pénztelenség, a betegség, de még a csábítás is. Nagyon sokan azért hagyják ott a társukat, mert látszólag úgy érzékelik, értékelik, hogy jobbat kapnak. Mert nincsenek megelégedve a házasságban, mert boldogtalanok a családban. Mert semmi nincs, ami már összetartja őket. Mert nemhogy tűz, de már a hamuja sincs meg az egykori lángolásnak. Ezekkel a mondatokkal pedig mind azt szerettem volna szemléltetni, hogy mi van, mit hozunk magunkkal a bőröndünkben.

II.”És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.” Most pedig a közös, összefogó kapcsokra fokuszálok. A magyar irodalom tele van szebbnél- szebb versekkel. Ady Endre: Vallomás a szerelemről verséből idézek ma, amit Csinszka, Boncza Berta irányában érzett, ahol ezt írja a költő:

 

Szeretem, hogy elbujt

Erős, nagy voltomban,

Szeretem hibáit

Jóságánál jobban,

De nagyon szeretem.

 

Szeretem fölséges

Voltomat e nászban

S fényes biztonságom

Valakiben, másban

De nagyon szeretem.

 

Nép kultúránk annyi bölcsességet jegyzett fel a házasságról, mely szerint a házasság egy mézes bödön, s abból úgy kell használni, hogy egy életen keresztül, elég legyen. A házas életünk olyan, mint amikor A. pontból el kell jussunk a B. pontba. És ahhoz mindenki, mindkettő hozza, kell, tegye a maga részét. A házasság egy nagy utazás, lehetőleg szép élményekkel. Szükségünk van ehhez, felszerelésre, a sok fölösleges kacattól való megszabadulásra, a fele- fele szemlélettől való eltérésre, a másik elviselésére, főként segítésére és a mulasztások időbeni kiigazítására.

III.” Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.”

Jézus egyenesen bolondnak nevezi azt az embert, aki nem megfelelő bölcsességgel építi a házát. Hogyan építjük ma a házasságunkat? Mire építjük? Mert rengeteg a megpróbáltatás. És itt is Jézus a beszédre összpontosít. Vagyis az ilyen ember nem hallgatja meg Jézus beszédeit. Nem is cselekszi Isten elvárásait. S ezért nem is lesz maradandó a házassága.

 

IV.” És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott és teljesen elpusztult.”

Gondolom, mindenki azt szeretné, hogy a házastársi élet tartós legyen és ellenálljon mindenféle viharnak. De ehhez szükség van mindkét fél aktív hozzáállására, és a soha fel nem adásra, vagy éppen a lemondás, szótárunkból való törlésére. Mindig bíznunk kell abban, hogy Isten azért teremtett engem a másik mellé, és azért vagyok a házastársa, hogy bizonyságot tegyek arról, hogy Isten bennem él. Rettenetesen nagy kihívások vannak az életben. Ez lehet a tanulás, a diplomaszerzés, a munkahely, a tisztségek. De a legnagyobb, amivel naponta szembenézünk, az éppen a házastársunk, aki mindig meg akar változtatni, formálni, hogy neki, a családnak, Istennek megfeleljünk.

Ma a virág és a pillangó történetével szeretném érzékeltetni a házasságot.

Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót. Istentől kaktuszt kapott és pókmacskát. A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése. Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert. Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska, s elment megnézni őket. Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés csúnya kaktusz kivirágzott, hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű pillangóvá.

Isten mindig csak helyesen cselekszik! Tudja, mi számunkra a legjobb, még ha nekünk néha nem is annak tűnik. Ha valamit szeretnénk és helyette mást kapunk, HIGGYÜNK!

Higgyük, hogy a jó eljut hozzánk a legmegfelelőbb időben.

Az, amit szeretnél... nem mindig az, amire szükséged van!

Ne feledd ... A ma TÜSKÉI holnapra VIRÁGOK lesznek!

 

Kedves jubiláló házaspárok! Ünneplő testvéreim!

Isten egy édesanyát és egy édesapát adott nekünk, hogy fogják a kezünket. Majd a szülők a kezünket a házastársunk kezébe helyezik azzal a bizalommal, hogy óvni, védelmezni és végtelen szeretettel ápolni fogjuk őt egy életen át. Legyünk érdemesek erre a megbízásra, melyet Isten a mi számunkra kijelölt.  Szorítsuk meg ezt a kezet a bajban, simogassuk, dédelgessük a jóságban, és sose adjuk fel őt, mert számunkra a legszebb és legjobb útitárs, aki elkísér egy életen át.

Így kérjük Isten áldását, szívet tisztító és erősítő erejét, hogy szítsa fel a szerelem tüzét, lobogtassa bennünk és minden házasban a hűség és ragaszkodás lángját. Ámen.

 

 

 

 

Jubiláló házasoknak a hálaadás szavai

Most pedig fogjátok meg egymás jobb kezét és mondjátok utánam a hálaadás szavait:

„Én N.N. hálát adok Istennek, gondviselő Atyámnak, hogy …..évvel ezelőtt hitvestársat és gyermekeimnek édesanyát (édesapát adott férjem) feleségem X.Y személyében. Köszönöm az erőt, amelyet általa adott; a hűséget, amelyet benne megtapasztaltam, a hitet, amelyet ő táplált bennem és a szeretetet, amely által életünk célt és értelmet nyert. Fogadom, hogy ezután is hű társa leszek örömben és bánatban, egészségben és betegségben egyaránt, szívem utolsó dobbanásáig. Ámen.”