Miért keresitek a holtak közé az élőt?

Textus: Lk 24, 5- 7 „Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.”

Ünneplő gyülekezet! Kedves keresztény gyülekezet!

Őszinte szeretettel köszöntelek titeket húsvéti ünnepünk délutánján. Örvendek annak, hogy nem az otthon kényelmét választottátok, hanem ide jöttetek ma a templomba, ünnepelni, úrvacsorát venni, Isten titkait fürkészni.

A szentírásban mindenütt Isten üzenetét olvashatjuk ki, akár a saját életünkre, akár egy közösség életére. De a húsvéti misztérium, egy olyan titokzatos történések sorozata, melyhez óriási hit, mély vallásosság, és az Istenhez való elköteleződés kell, ahhoz, hogy megértsük, s életünkre alkalmazzuk.

Húsvét örök és hitünket megpróbáló kérdéseket vet fel. Van- e feltámadás? Miért van szenvedés? Isten hogyan tűri el a gonoszt az életben? Miért történnek az árulások? Elég erősek vagyunk- e a kitartásra? Hiszen nagyhét történései, a jeruzsálemi virágvasárnapi bevonulás, és nagypéntek közötti idő, szinte az egész életünket érintő mély magyarázatot követel.

A tegnap kint jártunk a szombatfalvi unitárius temetőben és láttam, hogy a sírok élővé válnak. A hosszú tél után, a sírokon virágok nyílnak, a családok gondozzák szeretteik sírját, s bár fájdalmas a rájuk való emlékezés, mégis jó megállni a sírjuk mellett. Felidézni az emléküket, hallani a hangjukat, látni, érzékelni ebben a világban megvalósított ténykedésüket. Mert azokat, akiket szerettünk, azoknak élete nem múlik el nyomtalanul. Ők hozzánk tartoznak. Az életünk szerves részét képezik. S nemcsak életünkben, de halálukban, öröklétükben is itt vannak a szívünkben.

Nekünk keresztény vallásos embereknek, ezt a hitet, elköteleződést Isten adta. Mert tudjuk, hogy nemcsak itt a földön, de az égben, a mennyben is szerves részét képezik a mi életünknek. Mi nem tudjuk elfogadni, hogy egy betegséggel, akár az öregséggel együtt járó elmúlás a végső búcsút jelenti. Mert a halál által csak egy új világba lépnek, hitünk szerint az üdvösségbe, ahol Isten ítéletet tart mindannyiunk élete felett.

 

Schvalm Rózsa: ÉBREDJ LÉLEK versével mondom

Ébredj lélek új örömre húsvét reggelén,

sötétség hatalmán úrrá lett a fény.

Nem rejti a sír mélysége, a Megváltó él,

újjászületett az élet, s benne a remény.

E szent öröm gyújtson lángot ma is szívünkben,

ragyogja be fényével, teljes életünket.

Van élet a halál után, aki hitben él,

léte már e földön, boldog újjászületés.

 

 

A felolvasott szentírási versek alapján ma a következő 4 gondolatról fogok beszélni: a félelemről, az isteni üzenetről, a feltámadásról és a jövendölésről.

I.”Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket,” Az evangéliumok arról tudósítanak, hogy a keresztre feszítés után Jézus férfi tanítványai megijednek és elmenekülnek. Egy óriási kétségbeesés uralkodik el az életükön. Mindez megtörténhet velünk is gondolják, és a névtelenségbe burkolóznak. Nem merik kitenni magukat annak a veszélynek, hogy felismerjék. Meg vannak győződve arról, hogy életük most kockán forog, és jó lesz, ha nem vállalnak sem szereplést, és nem mutatják magukat sehol a közösségben.

Az egyedüli csoport, aki nem hagyja Jézust magára, és akik az ünnep után be akarják balzsamozni Jézus testét illatszerekkel, azok Jézus női követői. Ők nem ismernek félelmet, nem hunyászkodnak meg a rendszer borzalmai előtt, hanem vállalják küldetésüket. Már az ünnep ideje alatt Jézusra gondolnak, illatszereket szereznek be, s amikor lehetőség nyílik rá, egyből indulnak, hogy bebalzsamozzák Jézus testét.

Ezért tanakodnak egymás között, hogy ki hengeríti el a követ a sírbolt bejáratától. Így találkoznak a sírbolt előtt a két férfival, akiket Isten hírnökeiként tolmácsolják az égi üzenetet. Ennek a mondatnak két fontos mozzanata van, az asszonyok megrémültek, és földre szegezték a tekintetüket.

Egy földi lénynek, jelen esetben az asszonyoknak, nem könnyű Isten megbízottjaival találkozni. A különleges öltözetük, a megjelenésük, az üzenetük valami rendkívülit mond el az ők számukra. A magdalai Mária, Johanna valamint Jakab anyja, Mária és más asszonyok nem tudják, mit kezdjenek ezzel az információval. Ők csak egy küldetést akarnak teljesíteni, Jézust testét kenettel ellátni. S ebben a szorgalmukban, vállalásukban, ennél többet kapnak, hírül kell vigyék a világnak, hogy Jézus teste már nincs a sírboltban. Rémületük annál inkább fokozódik, hogy látják, érzik, nem földi lényekkel találkoznak, Isten küldöttei rendkívüli hírt közölnek, természetfeletti erővel bírnak.

És asszonyok földre szegzik a tekintetüket. Nem mernek rájuk nézni. Fényesség veszi őket körül. De ez a mondat jelzi a kételkedésüket, a földhöz való ragadtságukat is. Nehéz elhinni, hogy Jézus teste már nincs ott. Okafogyottá vált az ő vállalásuk. De miközben nincs, akit bebalzsamozni, ők egy újabb megbíztatást nyernek, Hírül kell vigyék Jézus feltámadását. Ezt az üzenetet tolmácsolják az apostoloknak, akik miután Péter meggyőződött, elcsodálkozott a történteken.

Mi is sokszor megrémülünk a haláltól, s csak erre a földre szegezzük a tekintetünket, amikor Isten nekünk örök életet ígér. Nagy és erős hit kell, hogy lássuk az elhengerített követ életünk sírboltjaitól, s lássuk, hogy a halál által nem lesz vége az életnek, csak elkezdődik egy új világ, a mennyei lét, Isten közelségében.

II.” de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt?” A beszédnek, a szónak a bibliában teremtő ereje van. Ez az isteni beszéd hangzik az asszonyok felé húsvét hajnalán. Isten hírnökei, az angyalok beszélnek az asszonyokhoz. Vigasztalni akarják, az üzenetet közvetíteni. És ezt egy kérdéssel teszik nyilvánvalóvá. Miért keresitek a holtak között az élőt? Mert bár Jézus kijelentette, tudomásukra hozta, ők kételkedtek a beszédében. Nem tudták elképzelni a feltámadást. Szavainak nem adtak nagyobb jelentőséget. S most a tények láttán meg vannak döbbenve. Nem hisznek a szemüknek. Nehezen tudják elfogadni, hogy mindez megtörténhetett.

Valahol belül mélyen mi is sokat kételkedünk. Csak abban reménykedünk, amit látunk, amit meg tudunk érinteni, csak azt tudjuk elfogadni valóságként, amit fizikaiakban is meg lehet fogni, tapintani. Pedig a vallás éppen attól szép, hogy az emberi lélek, valami olyan mély belső érték, amit csak érezni lehet. Körül lehet írni, fogalmazni lehet róla, de igazában, mindenki maga érzi, tudja, tapasztalja annak igényét, hiányát, áldó voltát az életében.

Miért keresitek a holtak között az élőt? Hangzik ma is felénk ez a kérdés, akik kereső lényekként ebben a világban alkotni, teljesíteni, eredményt akarunk elérni. Hol van az élő Krisztus, a te, az én életemben ezen az ünnepen, de úgy általában a mindennapjainkban. Mert hiszem, éppen azáltal valósul meg Jézus feltámadása, ha a tanításai nem maradnak a szentírás lapjain, hanem élő cselekedetté válnak, éppen a mi megvalósításainkban.

III.” Nincsen itt, hanem feltámadt.” Köztudott az, hogy mi unitáriusok nem valljuk a testi feltámadást. Számunkra elképzelhetetlen az a tény, hogy ugyanilyen formában, ebben a testiségben találkozni fogunk. De mi nem a tagadásra helyezzük a hangsúlyt, hanem a lélek világára. Arra a meghitt, személyes és közeli kapcsolatra, ami a tanítványokat, Jézus követőit összekötötte a Teremtővel. Mi a lélek összetettségére, és annak világára tekintünk, mely annyi formában, súllyal és tartalommal tudja elképzelni Istent és az ő mindenható voltát.

Ha ma csak a Jézusi testet keresnénk, akkor nem találnánk meg, hiszen több száz éve elhunyt. Látunk kereszteket, a halálát és feltámadását jelképező képzőművészeti alkotásokat, festményeket, olvasunk verseket, irodalmi alkotásokat. De ezek mind az emberi képzeletnek az alkotásai. Nem az ő teste és nem az ő vére.

Andreea Mantegna 1457- 1459 között készítette el a Krisztus feltámadása olajfestményét, amely ma a Tours- i Szépművészeti Múzeumban található. A sírból kilépő Krisztus alakját dicsfény és angyalok veszik körül. Dicsőséges alakját még jobban kiemeli a katonák döbbenet és esetlensége.

Pierro della Francesca 1460- ban szintén olajfestményen ábrázolta Krisztus feltámadását. A híres magyar festő, Munkácsy Mihály szintén foglalkozott Jézus életével, a Krisztus trilógiában, Ecce homo, Jézus Pilátus előtt, és Jézus a Golgotán, szintén feldolgozza ezt a vallásos tartalmat. A feltámadás szimbolikája a sötétségből a fénybe lépés, mely a feltámadást jelenti. Szabó Lőrinc: Feltámadás versében írja:

 

Óh, a szél

az égbe már bele se fér,

nem fér el a gally a rügyben,

csordul az élet mindenünnen,

feszül a magban a virág:

s nem kérdi, miért nő s minek él,

csak él, és igaza van!…

 

IV.” megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.”

Jézus az evangéliumokban több helyen beszél a feltámadásáról. Tudja az Atya akaratát, ismerete van arról, hogy ő teljesíti be Isten célját. Előre megmondja mi fog történni. Ez nekünk egy kicsit különleges. Honnan tudhatná mindezt? Bele lát-e Jézus a jövendőbe? Mi késztette őt erre? Azonban, ha mélyen beleássuk magunkat Jézus életébe és tanításaiba, akkor rájövünk arra, hogy minden alkalommal a jóság, szeretet és igazság győzedelmeskedik. Ő tudta és érezte, hogy az a folyamat, amit ő elindított az élete által, azt már nem lehet megállítani, feltartóztatni. Ha a tanítványok meg is fognak inogni, el is fognak szaladni, a szívük megtelik félelemmel a szenvedése láttán, ő már tudta, hogy ez csak kevés ideig fog tartani.

Hiszen a környezet befolyásol bennünket. Az a légkör, hangulat, közösség, aki minket körülvesz, behatárolja a nézetünket, előrevetíti a cselekedetünket. A feltámadás elsősorban nem a testiekre értendő, hanem arra a szellemiségre, amit mi hordozunk. Ami benne van a génjeinkben, a tudatunkban, a küldetésünkben.

Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

A tövis korona, a keresztre feszítés, a fájdalom, a sírás és a félelem már a múlté. Üres a sírbolt. S ma te állsz ott előtte. Neked kell döntened, hogy mit kezdesz vele. Megijedsz, elszaladsz, magadba zárkózol. Vagy beszélsz róla, megosztod az élményt. Hiszel a jóság és szeretet erejében.

Mi mindannyian életünk művészei vagyunk, akik szavainkkal, tetteinkkel szeretteink lelki világára festünk, alkotunk, befolyást gyakorolunk. És nem mindegy, hogy a jézusi feltámadást miképpen éljük meg. Mert reménykednünk, hinnünk kell a lélek hallhatatlanságában. Tudnunk kell, hogy ez a lélek Istenhez tartozik, s mi magunkon hordozzuk az istenképűséget.

Jöjjetek hát faragjuk meg Jézus szobrát magunkban. Legyen a feltámadt Krisztus életünk mozgató rugója, akit nem hagyunk el, akit nem tagadunk meg. Aki minket vezet még a halálon túl is tanításaival az öröklétbe.

Legyen ez az ünnep alkalom az elmélkedésre, életünk megtervezésére, a bűnbánat megfogalmazására, életünk jobbító szándékának megerősítésére. Ebben segítsen az Isten! Ámen.