Pásztorok hódolata

Textus: Lk 2, 15- 20 “ Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolba fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.

Ünneplő gyülekezet! Kedves keresztény testvéreim!

Örömmel köszöntöm Önöket/ titeket a tegnapi csodálatos karácsonyeste után, szívemben még elevenen hangzanak a gyermekek énekei, betlehemes játéka, s kívánok mindannyiotok számára egy Istentől megáldott, meghitt, karácsonyi ünnepet!

A karácsonyi történetből szívemhez a legközelebb mindig is a pásztorok álltak. Talán azért is, mert gyermekkoromban többször voltam a betlehemes játékban pásztor, vagy, talán mert falusi gyermekként láttam, érzékeltem és tapasztaltam a pásztorok életét. A királyok életéről csak a mesékben, történelem könyvekben olvastam, s éreztem mindig egy szakadékot, ami elválasztja őket az országban lakó emberek életétől. Az angyalok pedig oly sokszor megvicceltek, hiszen éppen akkor repültek el, tűntek el az otthonunkból, amikor a templomból hazaérkeztünk. És én szerettem volna, ha látom, érzékelem, s főleg beszélhetek velük.

Így hát ma is a pásztorok életét, de főleg a jellemüket, életmódjukat, cselekedetüket fogom beszédem középpontjába állítani. Mert úgy érzem a pásztorok a karácsonyi történet fontos szereplői. Miközben erre a beszédre készültem Reviczky Gyula: Karácsonykor című verse jutott az eszembe, ahol a szerző a következőket írja:

 

A zúgolódás, gúny, harag

Rég halva már szívemben.

Egy szóval sem panaszkodám,

A kis Jézus ellen.

 

Nem vádolnám balgán azért,

Hogy engem kifelejtett.

Hogy nem hozott ajándékot,

Szemem könnyet nem ejtett.

 

Lelkem nyugodtan, csöndesen

Átszáll a nagyvilágon.

Imádkozom, hogy Jézusom

Minden szegényt megáldjon.

 

Ágyamra dőlök, s álmodom

Egy régi szép, édes álmot:

Boldog, ki tűr és megbocsát,

S ki szenved, százszor áldott!

 

Igen. Jézus születése és karácsony szent ünnepe akkor válik áldássá az életünkben, ha engedjük, hogy a megszületett Messiás átjárja, áthassa egész életünket.

A következő gondolatokról fogok ma beszélni a felolvasott szentírási versek alapján: a döntésről, a cselekvésről, a megtalálásról, a látásról, Mária csodálkozásáról, és a pásztorok visszatéréséről.

I.” Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe” Ezt a mondatot én három részre tudnám osztani: az angyalok visszamennek a mennybe, a pásztorok tanakodnak, és aztán döntenek. Az angyalok lakóhelye a mennyben van. Ők láthatatlanok, küldetést teljesítenek. Az ég zengő üzenetét hozzák a földre. Énekükkel változást ígérnek, egy új világ kezdetét hozzák el a földre. A pásztorok először megijednek tőlük, de az intő jelre, majd az örömre, megnyílik a szemük Jézus születése irányába.

Ugye mennyi angyal veszi körül a mi életünket is! Angyalok, akik karácsony estéken örömöt hoznak, békét szereznek, mennyei világot jelentenek. Angyalok veszik körül az életünket, hogy megsimogassák a lelkünket, vidámmá tegyék az életünket.

És a pásztorok tanakodnak, beszélgetnek. Megosztják egymással a hírt. Feldolgozzák azt az információt, melyben részesültek. Sokk hatásként éri őket az angyalok meglepetése. A feltűnő csillag, majd az angyali ének, az égi jel, borúlátásra adhatna okot, de ők legyőzik a kezdeti félelmüket. Eloszlatják a kezdeti sötétséget, és utána akarnak menni az információnak. Ez a beszélgetés, egy bíztatás, bátorítás, menjünk el Betlehembe, mondják. Ott hagyják a megélhetésüket, Istenre bízzák az nyájukat. És mennek, mert valami szent és titokzatos vágy őket arra ösztönzi, hogy járjanak utána a dolgoknak. Van bennünk lemondás, elhatározás, kitartás és megfelelő kíváncsiság. Döntésüket az angyalok, a mennyei lények jelenléte befolyásolja és határozza meg.

II.” nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.” A pásztorok meg akartak bizonyosodni arról, amit az angyalok hirdettek. Meggyőződéssel vallották, hogy igaz az angyalok ígérete, de ők látni akarták a megszületett kisdedet. Tapasztalatot szereztek arról, amit az ég zengett, az angyalok énekeltek, s mely jeleként a csillag ott ragyogott Betlehem mezején. Ez a látás több volt, mint fizikai szemmel való nézés. Ez a látás egy belső világ kialakulásának volt a kezdete. Ez a belső fény, melegség erőt adott, összefogást eredményezett. Ez a fajta látás megváltoztatta az egész életüket. Én hiszem a mai keresztény embernek is erre a látásra van szüksége. Mert amikor meglátjuk ebben az évben is, Jézus, a Messiás születését, akkor új értelmet nyer a mi életünk. Megszűnnek a gondjaink, elfeledjük a bánatunkat, enyhül a fájdalmunk. Mert a betlehemi jászolbölcső előtt megérezzük az élet szentségét, örökkévalóságát, és az Istennek szentelt részét.

A pásztorok látni akarták, ami ott történt. Pontos képet akartak kapni arról, amit az angyalok hirdettek. Meg akartak bizonyosodni a születésről, a csodáról. Mert ez a történés meghatározta nemcsak a pásztorok életét, de az egész keresztény világ létrejöttét. Hiszen Isten Jézus születésében tudtunkra adja, nem vagyunk egyedül. Nekünk nem egyedül kell megküzdenünk élet harcait ezen a földön. A földi, fizikai erőn kívül, van valaki, aki értünk van. Nekünk mondja el a tanításait. Ott van Jézus, akinek példázata, minden élethelyzetben útbaigazító. Nincs olyan mélység, amiből minket ne tudna kiemelni, ne gyámolítana, ne szeretne és oltalmazna. Isten jelként adja az ő születését minden évben, hogy általa boldogabb, elégedettebb legyen az életünk.

III.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolba fekvő kisgyermeket.” A pásztorok életében nem volt töprengés, nem volt jelen a megtorpanás, a kételynek, csüggedésnek nem volt helye az életükben. Ők máris siettek, hiszen tudták, gyorsan indulniuk kell. Nincs helye a semmittevésnek, most nem lehet téblábolni. Indulni kell, mert minél hamarabb látni kell a jelet, amit az Isten küldött nekik. És a pásztorok döntése, cselekedete a megtalálásban csúcsosodik ki. Vagyis megérkeztek Betlehembe, a jászolbölcsőhöz. Mindent úgy találtak, ahogyan az angyaloktól hallották. Ez az öröm átjárta a szívüket, lelküket. Megtöltötte az életüket határtalan boldogsággal.

IV. „Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek” Ez az élmény őket cselekvésre késztette. Ez a látás egy olyan tapasztalatot adott nekik, amit nem akartak csak maguknak megtartani. A pásztorok cselekedete ebben is megnyilvánul, ők hírül adták, elmondták, amit láttak és hallottak erről a gyermekről. Aktívan bekapcsolódtak az örömüzenete terjesztésébe. Egy olyan belső öröm kerítette a hatalmába, amit szét kellett osztani, meg kellett élni. Ez a tapasztalat megnyilvánult a pásztorok életében, cselekedetében. Többé már nemcsak a földre, de az égre is nézték. Nemcsak a családot és a nyájat látták, amely gondozására Isten elhívta, hanem látták, érezték az ég üzenetét. Hirdették annak dicsőségét. Ez a belső öröm szinte szétfeszítette őket. És arra késztette, hogy mindenüket megosszák a megszületett kisdeddel.

V.” Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.” Az út fáradalmaitól és a szülés gyötrelmeitől megpróbált édesanya odafigyel a körülötte történtekre. Éppen most érzi és tapasztalja meg, hogy Isten őt az üdvtörténet részévé teszi.

VI.” A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak” Miután átadták az ajándékaikat és megbizonyosodtak Jézus születéséről a pásztorok visszatértek a nyájuk mellé, miközben dicsőítették az Istent, mindazért, amit láttak és tapasztaltak.

Kedves gyülekezet! Ünneplő gyülekezet!

Ti, akik ma idejöttetek a templomba, hogy a születés szent csodájában részesüljetek, hiszem, az élet pásztoraiként élményben van részetek. Lelketekben visszhangzik az ég üzenete, halljátok az angyali éneket.

Döntsetek, határozzatok, az élet megannyi kérdéseiben mostantól illesszétek be az örömüzenetet. Legyetek kitartóak, bátrak, éleslátásúak! Ne feledjétek Isten rád és rám bízta ezt a betlehemi kisdedet!

Cselekedjetek! Tenni akarásunkban figyeljünk az isteni szóra! Éljünk aktív, szeretetteljes családi és közösségi életet. A szeretet gyakorlásában sose lankadjatok. Ez a karácsony még jobban megerősít, hogy érdemes az isteni szeretetet szétsugározni ezen a földön.

Találjátok meg ma és az élet minden napján azt a Jézust, aki segít, oltalmaz, gyámolít! Ez a jézusi arc, hang és eszmény vezéreljen az örökkévalóság útján!

Lássátok meg az élet rögös útján is, hogy milyen fontos az ünnep! S nemcsak a munka eredménye, hanem az érzések, a belső örömök is teljessé teszik az életünket. Lássatok szemmel, de lássatok szívvel is!

Csodálkozzatok rá az élet Máriáiként, Józsefeiként a mindennapokra. S tapasztaljátok meg, hogy Isten rátok is bízott egy titkot, egy születést, egy szülői, testvéri, gyermeki szerepet!

Térjetek vissza mindig azzal a tudattal a munkához, a szolgálathoz, hogy mi többek vagyunk, minden látható dolognál. Mert e karácsonyi történettel Isten újra beemel az ő csodálatos világába.

Wass Albert: Karácsony versével mondom

Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek

hogy emberek lehessetek.

 

Ámen.