Reménykedni!

Textus: Ézs 35, 3- 8a „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak nád és káka terem. Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Minden vasárnap, amikor megállok e szószék magasságában és szétnézek ebben a csodálatosan szép templomban, a lelkemben öröm és hála van. Azért mert itt vannak/ vagytok nyitott szívvel és lélekkel, hogy együtt olvassuk/ értelmezzük a szentírást. S ezekből a szavakból és mondatokból kiolvassuk az öröm üzenetét, mely elérkezik nekünk ebben az évben. S úgy öleljük magunkhoz a születendő Krisztust, mint aki életünk szerves részeként, isteni erővel bír, minket gyámolít, bíztat, bátorít ebben a félelemmel teljes világban. Azért is jó együtt lenni minden alkalommal, mert így erőt nyerünk az Istennel való találkozásból, megérezzük azt a szentséget, mely az Ő jelenlétében, ebből a templomból árad. És ugyanakkor jó egymással találkozni, gondjainkat megosztani, vagy éppen örömeinket elmondani. S ma is ezért az örömhírért gyűltünk egybe, ebből táplálkozik az életünk.

Csütörtökön délután a családdal Fenyőkútra látogattunk el, a tanyai világra voltam kíváncsi, s időközben felfedeztük a tőzeglápot, melyről én addig el nem is tudtam. Miután végigjártuk a tanösvényt és magunkba szívtuk a táj varázsát és csodálatosságát, rájöttem, hogy mennyire szép a természet a környezetünkben. Csak időt kell adnunk magunknak, hogy felfedezzük azokat a szépségeket, melyek bennünket itt Erdélyben, vagy éppen Udvarhelyszéken körülvesznek.

A tőzeglápban mintha megállt volna az idő, csepergett az eső, a víz felszínén az esőcseppek apró hullámokat indítottak el. A hideg és a szél a kabátjaink és ruháink alá is bebújt. Zord volt a táj, kietlen és magára maradt, de a mohás fákon, a tőzegáfonyán levő hókristályok látványa kárpótolt a hidegért, az esőért. S a tanösvény megálmodói és alkotói már évekkel ezelőtt ezt az élményt szerették volna sok odalátogató szívébe elültetni, melyet mi is megéltünk. Mert a táj, csend, a meghittség, az ösvényt jelző táblák, a mohát bemutató leírás lelkünket arra a felismerésre sarkallta, hogy felismerjük Isten alkotásának ezt a csodálatos sarkát a mi környezetünkben.

Én is ma azt akarom, hogy ez a prédikáció egy tanösvény legyen lelkünk útjain, a szavak és mondatok egy- egy csepp lelkünk vizének tükrén, ahol az apró hullámok viszik a hírt, tudomásunkra hozzák, elmélyítik bennünk a Messiás érkezését. S megrezegtetik, hullámokat vernek életünk tavának víztükrén.

Lakatos Mihály: Mosoly a járványban című könyvéből olvastam egy néhány elbeszélést ezen a héten, s örömmel nyugtáztam, hogy a magyar, székely ember minden élethelyzetben feltalálja magát, s hol egy kis fondorlatos észjárással, hol pedig eltökélt makacssággal kivágja magát a kilátástalan élethelyzetekben. Minket is erre bíztatnak a felolvasott szentírási versek.

Albert Ferenc: Advent koszorúja versében írja

 

Dér didereg alvó fákon,

fehér éjben advent kopog;

gyarló lelkünk készen álljon,

s az áldás is ránk találjon,

színes gyertyák fénye lobog.

Fenyőgyanta friss illata

tölti be a meleg otthont;

világol egy lila gyertya,

embereknek hitet adva,

Krisztusunk megváltást hozzon.

 

Ez az adventi álom valósul meg ma is a keresztény szívekben.

I.” „ Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Ebben a két mondatban három alkalommal fordul elő az erősítés. És az emberi test három részére vonatkozik az erősítés. Összpontosítás van a kezekre, a térdekre és a szívekre.

Bizony az emberi kezünk sokszor meglankad, elfárad a kihívások súlya alatt. Nincsen olyan emberi kéz, mely ne gyengülne meg. Ahogyan egyre idősebb lesz, az ember rájön szinte naponta, hogy ami csekély súlyú volt évekkel ezelőtt, az most mintha nehezebb lenne. És hogy ha belenézünk a tenyerünkbe, akkor sok mindent látunk benne. Látjuk a gondtalan gyermekkort, a játékosságot, érezzük a bőr pehely sima bársonyosságát. Tapasztaljuk a kezek szorítását, mely ott van és volt a szülők tenyerében. De a kezünkben érezzük a szívünket, valahányszor kedves emberekkel találkozunk s a köszönés, bátorítás formáját öntjük kezünk kinyújtásában. Ezek a kezek ápolnak, simogatnak, balzsamoznak, nevelnek. És minden alkalommal imára kulcsolódnak, bezárjuk magunkba azt a kisebb világot, melyre szükségünk van, ahhoz, hogy hitünk mélységével naponta élhessünk. A kéz a munkában és a hálaadásban is fontos szerepet játszik. S a kezünk intése, mozdulata, tevékenysége által készülünk ebben az adventben is karácsonyt és ünnepet szerezni.

A roskadozó térdek erőssé tételében, a próféta szintén arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne engedjük magunkat legyőzni. Nincs olyan súly az életünkön, amit ne bírnánk el. Ma is nehéz Jézus felé haladni, hisz annyi a kihívás. Olyan sok dolog vonja el a figyelmünket Jézusról, de nekünk egyre kell figyelnünk, az ő születésére. Az advent pedig nemcsak várakozást, hanem utat is jelent, melyet nekem is meg kell tennem, hogy Jézus újból megszülessen. Micsoda bátorítás hangzik el harmadik megszólalásként a próféta ajkáról, amikor azt mondja, a remegő szívűeket bátorítsátok, legyetek erősek ne féljetek.

Vajon remeg, reszket- e a mai ember szíve a várakozástól? Úgy várjuk e felnőttként ma, mint egykor gyermekként tettük? Mert a remegő szív az epekedést, itt a vágyakozást jelenti. A szívünk és lelkünk várja Jézust. Azért, hogy megváltást hozzon. Új színt, kedvet, derűt, isteni tisztaságot. És ezért ma is bátorít minket a próféta, hogy semmi nem tántoríthat el Jézus, a Krisztus megszületésétől.

II.” Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” Milyen szép ez a kép, amit a próféta megfest a szavakkal. Jön az Isten, vagyis közel kerül hozzánk. Isten elküldi az ő fiát hozzánk. Jézus betér az otthonunkba. Belép a szívünkbe, hallgat a szavunkra, válaszol a szükségletünkre. Nemrég mondta valaki, hogy itt a szószék mögött látta kisgyerekével a jászolbölcsőben Jézust, és kicsi gyerek rácsodálkozott, hogy a feljárat alatt van a kisded Jézus. Engem is megleptek ezek a szavak, s utána elgondolkozva a kisgyerek egyszerűségén és tisztaságán, azon elmélkedtem, hogy vajon hol tartunk helyet Jézusnak. Hiszen Jézusnak itt van a helye a templomban, nem itt a szószék mögött, hanem a középpontban. Az életünk középpontjában, a szívünkben. Mert talán sokszor mi is úgy teszünk, mint a betlehemes játékkal, egy nap, egy hétig, akár hónapig a fókuszban van, s az tán utána egyéb köti le a figyelmünket. Másra összpontosítunk, kikerül érdeklődésünk, törődésünk szemszögéből a kis Jézus, aki mellé elszegődtünk, s akinek annyi szép éneket minden karácsonyban elénekeltünk. Ézsaiás próféta itt a bosszúban azt érti, hogy a nép ellenségein Isten meg fogja torolni azt a sok gyűlöletet, ami a zsidókat érte. Jön az Isten, megfizet és megszabadít titeket. Milyen szép ez a kép, amikor az Isten érkezik hozzánk, hogy megszabadítson. Annyi látható és láthatatlan veszélytől szabadít meg bennünket az Isten. Csak ha sajátosan az emberi életünkre gondolunk, Isten mindig is megszabadított minket. Ezt a szabadítást pedig mindig keresztény tanításunkban Jézussal érte el, a példázataival, a törvényszerűségével.

III.” Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.” Ézsaiás próféta örömüzenetet hirdet a maga korában. A vakok látni fognak, és a süketek hallani. Csak egy pillanatra hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy világtalanok vagyunk. Ugye mennyire kiszolgáltatottá válik az ember. El sem tudjuk képzelni, hogy vakon is lehet élni. S az ilyen személy valakire támaszkodik, a szülőre, házastársra, gyermekre. De, akinek megadatik a látás tisztasága annak önállósága van. Látja ezt a gyönyörű világot. Ilyenkor adventben a gyertyagyújtásokat, a Mikulás járásokat. Látja, hogy Isten milyen szép életre teremtett bennünket. Minden évben mi Jézusnak a születését akarjuk meglátni, mert ez a világ dicsősége, emberi önzésünk sokszor vakká tesz bennünket is. De a karácsony megláttatja velünk a bajban levő szülőt, gyermeket, a nélkülöző árvát, a betevő falatért kolduló éhes felnőttet és gyermeket.

Mi úgy gondoljuk, hogy a hallás az egy természetes adottsága minden embernek. De vajon mire nyitott a mai ember füle? Mit hallunk meg ebből a világból? Látni és hallani akarjuk az adventben Jézust. És rajta keresztül érezni Isten üzenetét, melyet ebben az évben is elküld a mi számunkra, hogy az örömüzenet tegye széppé, reményteljessé az életünket.

IV.” Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve.”  A helyváltoztatás és a beszéd szorosan hozzákapcsolódik az életünkhöz. De mi van, ha sérülünk, baleset történik velünk. Nem tudunk mozogni, vagy éppen az érzéseinket kifejezni szavakban. Annyi mindenért kell hálásak legyünk, a mozgásért, a lépésért, a beszédért, énekért. Ézsaiás próféta itt mind ellentétpárokat sorol fel. A sánta ember nemcsak, hogy meggyógyul, hanem gyors lesz, mint a szarvas, a néma is nemcsak beszélni fog, hanem ujjon örömében, mert visszanyerte, megkapta a beszéd készségét. Ez a mondat most adventben összekötődik Jézus születésének várásával. S az ujjongást, a szökellést, mind- mind Jézus születése váltja ki az emberekből.

V.” Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön.” A víz, patak és tó, mint egymásból származó, és együvé tartozó fizikai elemek jelennek meg a próféta felsorolásában. A pusztaság, a puszta, a föld áhítozva várja a víz, patak és tó megjelenését. A kettő hasznossága együtt jár. Egyik nem sokat ér a másik nélkül. Ahogy ezek az elemek egymáshoz tartoznak, úgy az ember is Istenhez, Jézus születéséhez. Amiképpen a föld szomjúhozza a vizet, úgy az ember is a Megváltó születését. A pusztában nincs víz, a délibábból nem lesz víz, csak az ember áhítozik erre. De a próféta itt azt jelzi, ami az embernél lehetetlen, az az Istennél mindig lehetséges.

VI.” Ahol azelőtt sakálok tanyáztak nád és káka terem. Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak.” A sakál egy kutyafajta, nádi farkasként is szokták emlegetni. Szereti a csendes helyet, a vizes helyekhez kötődő olyan ragadozó, mellyel szemben nehéz felvenni a gazdáknak a harcot. Ellensége az embernek és az állatnak. És az ő élővilágát veszi át a nád és a káka, mely az ember hasznára van. Majd a próféta az útról beszél, melyet szent útnak hívnak.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

A félelem keltés ma is dívat, s a szörnyű hírek kizárása életünkből eléggé nehézkes. Egyre nagyobb megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve mindannyian. De az már szinte természetes, hogy ez a világ, értékrendje, szemlélete, víziója minket nem egybekovácsolni, hanem összeugrasztani akar.

Mi vallásos emberek azonban nem ijedünk meg ettől. Nem félünk a kihívásoktól. Erőt gyűjtünk az adventi várakozásban. Imádkozunk, hogy Jézus, a Krisztus ebben az évben is megszülessen. Utat készítünk, melyen járni akarunk, hogy Istenhez, hozzá és önmagunkhoz megérkezzünk. Nem lesz könnyű ebben az évben sem. Mert mi magunk kell imádságunkkal az utat megterveznünk, kiköveznünk és járhatóvá tennünk.

Jöjjetek hát és reménykedjünk, hogy Isten megváltja az életünket. Megváltoztat minket minden nap azért, hogy hozzá méltók lehessünk, és az Ő szent fiát befogadhassuk. Ez a remény adjon erőt, kitartást és erős elhatározást, hogy lássuk az Úr ékezését, halljuk a hangját, lássuk az arcát. Ebben segítsen az Isten! Ámen.

 

Szent Patrik kódexbeli áldás:

 

Az Úr legyen előtted,

hogy a jó utat mutassa neked.

Az Úr legyen melletted,

hogy téged karjába zárjon és megvédjen.

Az Úr legyen mögötted,

hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.

Az Úr legyen alattad,

hogy felfogjon, ha leesel.

Az Úr legyen tebenned,

hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.

Az Úr legyen körülötted,

hogy megvédjen, ha mások rád rontanak

Az Úr legyen fölötted,

hogy megáldjon téged.

Így áldjon meg téged a jóságos Isten,

ma, holnap és minden időben.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc