Tiszta szívű gyermekek és felnőttek

Textus: Mt 2, 13- 15 „Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam el a fiamat.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Karácsony IV- ik napján, az év utolsó vasárnapján vagyunk, és az Úr napját ünnepeljük. Adva van a téma a keresztény tanításokból és hagyományból, ez pedig az aprószentek napja. Ugyanis, amikor Heródes megtudja a napkeleti bölcsektől, hogy az ő országában születik meg a Messiás, először megijed, majd fondorlatos tervet dolgoz ki. Arra kéri a bölcseket, hogy majd visszatérésük alkalmával újból érintsék a palotát, hogy majd tudomást szerezzen Jézus születéséről és őt megölethesse. Azonban a bölcsek túljártak Heródes eszén, és más úton tértek vissza hazájukba.

Heródest J.e 43- ban ültették a fejedelmi székbe, aztán 4o- ben a rómaiak kegyéből királyi címet kapott. Sokat építkezett, de családi élete boldogtalan volt. Kegyetlenségeiről volt híres. Alattvalói hűségesküt kellett tegyenek a római császárra, amit a farizeusok nem tettek meg, ezért, több mint 6ooo férfit keresztre feszítettek. Az egész országot a gyász és rettegés bénította meg.

Heródes gyanakvó, szeszélyes, ingerlékeny és meggondolatlan volt. Azt mondták róla, hogy úgy került a trónra, mint a róka, úgy uralkodott, mint a tigris, és úgy halt meg, mint a kutya.

Akik csak ismerték rossz véleménnyel voltak róla, vesztegetéssel, szónoki ügyességgel, és erőszakkal szerezte meg a hatalmát.

A téma tehát adva van, és én a mai vasárnap az irigységről, és a féltékenységről, az emberi fondorlatokról szeretnék beszélni. Valamint arról, hogy miképpen tudjuk azokat elkerülni, magunkat megvédeni, Isten tervét az életünkben érvényesíteni. Valamint azokat legyőzni.

Alapvetően az ember a jóságra van teremtve. Azonban, amikor kezdünk szocializálódni, óvodába, iskolába kerülni akaratunktól függetlenül is, de versenybe kerülünk a társainkkal. És amikor felfedezzük, hogy mások valamiben jobbak, akkor többségében kétféleképpen reagáljuk el. Vagy elfogadjuk, hogy nem mindenben mi vagyunk a középpontban, és elengedjük magunk mellett a témát. Vagy pedig el kezdünk rivalizálni. És mivel esetleg nincs képességünk, vagy nem szánunk elég időt arra, hogy a témában elmélyüljünk, ezért el kezdjük a társunkat lehúzni, megszólni.

De nemcsak a gyerekek, fiatalok körében van jelen az irigység, hanem még a felnőttek világában is. Könnyű valakinek, mert van egy szép családja, jó munkahelye, vállalkozása. Könnyű neki szokták mondani. Pedig a kiegyensúlyozott családi élet, a siker mögött mindig rendkívüli munka van, sok- sok ledolgozott óra, aggódás, önfeláldozás.

Szakmai, személyes féltékenység is jelen van a társadalmunkban. S amíg ez bizonyos keretek között megvan, talán nincs is baj. De mi van, ha túllépi a szabályokat, a korlátokat. Lehet olvasni, vagy éppen hallunk is róla, hogy a házastársak annyira féltékenyek, hogy tulajdonnak tekintik a társukat, nem szabad mással beszéljen, csak egyedül legyen. S ez már beteges, megalázó, és egyben értékromboló is.

Még az intézmények is között lehet versengés, egyfajta irigység. Észlelem néha, hogy mondják könnyű nektek. És valóban könnyű, mert tudunk dolgozni, imádkozni, fejlődni, Istenben bízni, és aki ezeket megteheti, az valóban könnyű élete él, mert akkor a Jézus igája gyönyörűséges és az Ő terhe könnyű.

Erre az irigységre és féltékenységre, Heródes életszemléletére válaszol József az ő családjával, amikor Egyiptomba menekül, és ma ezt szeretném nektek itt kibontani.

Mécs László: Az Istennek nincs, árnyéka

versét találom idevalónak, ahol a szerző a következőket írja:

 

…………………..

Az Isten jár a földtekén,

körötte fény, fölötte fény,

szeretet, jóság, szent erény:

mind tiszta, tiszta, tiszta fény:

brutális és bőr-fájdító,

kínzókamra, test-szárító,

járok a puszta közepén

ezerszer átnyilaz a fény

s a puszta fáj és fáj a táj,

és fáj a szem és fáj a száj,

a test miatt, a rest miatt,

a tisztátalan test miatt.

Fáj mindenem, csapzott a tincsem,

s az Istennek árnyéka nincsen!

 

Ma a felolvasott szentírási versek alapján a következő gondolatokról fogok beszélni: az álomról, az angyali intésről, az engedelmességről, az írás beteljesedéséről, és az Úr szaváról: Egyiptomból hívtam el a fiamat.

I.” Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt:” A karácsonyi történetben óriási fontossága van az angyalnak. Az angyal, vagyis Isten küldötte jelenik meg Zakariás papnak és hírül hozza, hogy fia születik. Majd megjelenik Máriának, és tudomására hozza, hogy Isten kiválasztotta, Jézus édesanyjává teszi őt. És most ebben a mondatban Máté evangélista arról értesít minket, Józsefnek is megjelenik az angyal álmában és szorgalmazza, hogy Heródes király irigysége miatt hagyják el Betlehemet. A pásztorok és a bölcsek hódolatukat teszik a kis Jézusnál, és mindjárt, mihelyt elmennek, veszélybe is kerül az élete. Ebben a mondatban három lényeges történés van leírva, miután elmentek, az Úr angyala megjelent és így szólt.

A pásztorok és a bölcsek köszöntötték Jézust, kifejezték tiszteletüket. Minden jóval, ami lehetőségük szerint adatott a kis Jézusnak ajándékozták. Ő is magára maradt a szüleivel. Vagyis sok alkalommal, nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy az élet jó irányt vegyen. Isten megad minden lehetőséget, de mi vagyunk azok, akik az életünket a sorsunkat alakítjuk. A magunkra maradás azt jelenti, hogy kovácsai, alakítói, formálói vagyunk önmagunk életének, a közösségünknek. Nem történnek csak úgy véletlenül a dolgok. Azokat ki kell érdemelni, értük meg kell dolgozni. Sok lehetőséget kapunk az Istentől, a környezetünktől, de azokat mi használjuk ki, vagy éppen közömbösen elmegyünk mellettük.

Az álom világa máig egy különleges területe a lélektannak. Még amikor alszunk is, és úgy tűnik, hogy az értelmünk az idegrendszerünk egy kikapcsolt üzemmódban van, de még akkor is nagy erők szabadulnak fel. József álmában is két világ találkozik. A földi, emberi és az égi, az isteni világ. József látja álmában az angyalt. Felismeri benne az istenit. Nem ijed meg, nem menekül el tőle. Hanem kommunikál vele, kapcsolatba lép. Isten keresi meg Józsefet. Valami rendkívüli információt hoz. József elméje és szíve nyitott az Isten angyalával való találkozásra. József nem hárít, nem kérdezősködik, nem ijed meg. József csak hallgatja az angyalt. Megérzi, átérzi az üzenet lényegét.

II.” Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.”

József és Mária, csak egy pár napot vannak Betlehemben. A hosszú út utáni pihenés nincs megadatva számukra. A szülés fájdalmai próbára teszi Máriát. A szent családnak nincs ideje az ünneplésre. Sőt most tudják meg, hogy bár az összeírás megtörtént, és a Betlehembe való érkezésük céljának eleget tettek, most még nem indulhatnak haza.

Veszély leselkedik a gyermekre, Heródes halálra fogja kerestetni, mondja az angyal. Eddig el csak az út fáradalmai, a szállás jelentett nehézséget, de most már a király haragja, gyűlölete és irigysége veszélyezteti az életüket.

Az angyali intést nem veszik félvállról, nem kételkednek az Isten üzenetében. Rá hagyatkoznak. Nem keresnek mindenféle emberi ésszerűséget. Nem állítanak fel hipotéziseket. Egyszerűen csak engedelmeskednek. A végcélt talán nem is ismerik, de Isten tenyerébe, gondviselésébe helyezik az életük. Ők nem szembeszállnak a királlyal, nem kezdik kutatni a féltékenység gyökerét. Tényként kezelik az angyal intését. És aszerint járnak is el.

III.” Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.” E gondolat kapcsán az engedelmességről akarok beszélni. Az engedelmesség egy keresztény erény. Nem az akarat megtörését jelenti, és a minden áron való érvényesülést, hanem a szabályok, előírások, elvek betartását.

Az a személy, aki mindig csak a maga igazát fújja és az akaratát erőszakkal érvényesíti, magára marad. Kell, legyen egy egyfajta kiegyensúlyozottság az életünkben, amikor tudunk engedelmeskedni a családban, az intézmény előírásainak, vagy éppen magának az Istennek. Az Istennek való engedelmesség pedig azt jelenti, hogy az Ő kezébe teszem le az életem. Várom tőle a jeleket, utasításokat, hogy mitévő legyek a sajátos helyzetemben. A szentírás maga is nagyon sok szép példát említ, amikor akár a próféták is elmenekültek Isten akarata elől, nem voltak készek az engedelmességre. S aztán éppen a megpróbáltatás, szenvedés által jöttek rá arra, hogy bele kell hajolni Isten szent akaratába.

József bár tart az idegenségtől, elmegy Egyiptomba, hogy megvédje az ő családját és különösen a gyermekét. S mennyi édesanya és édesapa is ma azért vállal külföldön is munkát, mert védeni, akarja a gyermekét, biztosítani a jövőjét.

IV.” Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott” A teljesség valami olyan dolog, amiből semmi nem hiányzik. Olyan, mint egy kör. A körön belül pedig ott vagyunk mi magunk a sajátos életünkkel, álmunkkal, megvalósításainkkal.  Elindulunk és visszaérkezünk ugyanoda, ahonnan elindultunk, csak sokkal, több tapasztalattal, bölcsességgel. Az ószövetségi próféciák mind a Messiás érkezéséről tudósítanak. Isten szava teljesedik, bemondja az evangélista. József és családja megbizonyosodik arról, hogy Isten megvédte őket Heródes haragja és féltékenysége elől.

És milyen jó, amikor a jó vagy éppen balsorsunkban Isten döntését látjuk, aki minket is véd, oltalmaz, vagy éppen nevel döntései által.

V.” : Egyiptomból hívtam el a fiamat.” Az Egyiptomból való elhívás, az idegenből származó, de héber, zsidó gyökerekkel rendelkező próféta nem új a szentírásban. József ide menekíti a családját az éhínség idején. S Mózes Egyiptomból vezeti ki a népét. Az elhívás egy magasztos élmény a mindenkori ember számára, aki felismeri Isten szándékát és célját az ő életével.

Beszédem végén éppen ezt a gondolatot akarom a szívetekbe elültetni. Mert ez a karácsony, ez az év sem múlhat el nyomtalanul. Isten elhívott minket ünnepelni, imádkozni, dolgozni, terveket megvalósítani. És nemcsak a körülmények befolyásoltak, hanem mi magunk is tehettünk hozzá, ahhoz, hogy az életünk, a családunk élete jó irányban haladjon.

Egy történettel zárom mai beszédem, melynek címe: Vándorút

 Két ember útnak indult. Magukkal vitték az útra lámpáikat, amelyről tudták, hogy addig tart ameddig az életük. Valamennyit mentek. Megszólalt az első:

- Hosszú út áll még előttünk. Ki tudja, hogy a végére érünk-e valaha? Elhatároztam, mielőtt még késő lenne, visszafordulok.

- Miért torpannál meg? - felelte a másik- Alighogy elindultál. Ha visszafordulsz, elveszíted mindazt, ami még előttünk áll. És különben is kihez térsz vissza? Ott nincs senki, aki visszavárna.

- Hogy egész életembe menjek?- makacskodott tovább az első. Nem, inkább visszafordulok, és nyugalomban élek. Itt éhség gyötör, ott meg bőség.

Akkor, egyedül folytatom az utam - szólt a másik és tovább ment, a másik pedig vissza.

………………………..

Aki tovább haladt útközben megfáradt, s levertségéből egy melegen csengő hang rázta fel:

- Nem vagy távol. Megérkeztél. Azon a napon, amikor hozzám indultál, én is elindultam feléd.

Kerestél, de én is téged. És most, amikor találkoztunk, örökre együtt maradunk.

És most megérezted, mit jelent az utazás, mert megérezted, mit jelent az élet, megtudod, hogy a halál nem igaz!

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Hallgassunk az isteni szóra! Az angyali intésre! A belső hangra! Járjuk megbízásunk útjait, hogy megelégedett, boldog és örömteljes életet élhessünk! Ámen.