Tudatosan, kereszténynek lenni!

Textus: Lk 24, 38- 40 „Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsátok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.”

Ünneplő gyülekezet! Kedves keresztény testvéreim!

Ha figyelmesen elolvassuk a káté 84- ik kérdésére adott választ és összevetjük, az áldozócsütörtöki énekeinkkel láthatjuk, hogy az énekeink a mennyről, üdvösségről, üdvözülésről, míg a káténk az öntudatról, a tudatosságról beszél. Áldozócsütörtökön a keresztény emberek többsége Jézus mennybemenetelét ünnepli. És mi unitáriusok, ezt a mennybe menetelt különösen értelmezzük, alkalmazzuk az életünkre.

Mert valóban Jézus a tanításaiban, a példázataiban egy olyan világról beszél, ami bár a földi világgal kezdődik nem ér azzal véget, hanem Isten jósága folytán, tovább folytatódik a mennyben, magánál az Istennél. És biza sokkal szegényebbek lennénk, lelkileg éretlenebbek, ha ebben a világban, nem bíznánk, és nem reménykednénk abban, hogy ennek mi is részesei lehetünk.

Lukács evangéliumából ma egy olyan részt választottam, amelyben Jézus megjelenik a tanítványainak. Ez az esemény mindhárom szinoptikus evangéliumban megtalálható.

Jézus feltámadása után 40 napig itt van a földön, és megjelenik az ő tanítványainak. Majd ezen a napon történik meg a mennybemenetele.

Ha szimbolikájában értelmezzük az evangéliumokat, akkor tudnunk kell, hogy a tanítványoknak időre volt szükségük ahhoz, hogy Jézust elengedjék, és megerősödjenek abban a hitben, hogy Jézus a mennybe kerül.

Én személyesen Jézus mennybemenetelét csak a szimbolikájában tudom elképzelni, elfogadni, hogy nekünk, embereknek képekre, eseményekre van szükségünk ahhoz, hogy egy- egy történést valamihez hozzákössünk. És a mennybemenetel Jézus megdicsőülését jelenti, amikor Isten őt valóban kiemeli a földi világból és hallhatatlanná teszi éppen a mennyei léte által.

Négy gondolatról szeretnék beszélni mai beszédemben: a félelemről, bizonyosságról, az érzékelésről és a példamutatásról. Mert úgy érzem a felolvasott szentírási versekben nagyon tömören ezek a gondolatok vannak benne. De hadd bontsam ki és értelmezzem a szentírás alapján.

I.” „ Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Jézus keresi a kapcsolatot a tanítványaival. Képzeljük el magunk elé azt a helyzetet, amikor a tanítványok elmenekülnek, bátortalanul otthagyják Jézust. Mindegyik menti a saját életét, mert rettegnek attól, hogy ők is a sorsára jutnak. Megszakítják a Jézussal való kapcsolatot. Valami történik a tanítványok életében. Mert, azok, akik elhagyják a családot, munkát, szülőföldet Jézusért, most nagyon megijednek. Az életük kerül veszélybe. És most már nem kockáztatnak. Szinte minden kapcsolatot megszakítanak egymással is, mert félnek, hogy az életükre törnek. És ebben az életfolyamatban vannak 40 napon keresztül. De most Jézus megjelenik nekik, sőt beszél hozzájuk. Miért rémültetek meg, miért van kétség a szívetekben? És ezt a kérdést szeretném egy kicsit a mai világunkra alkalmazni. Párhuzamot vonni Jézus világa, és a mai ember élete között. Mert a ma embere is félelemben él. Nagyon nagy a határozatlanság. Elfogy az emberek türelme. Nem a fényt, hanem a sötétséget, nem a jót, hanem a gonosz látják.

Állandóan kétségeskedünk valamiért, élelemért, italért, családért, gyermekért, szülőért, munkahelyért. És ha őszinték vagyunk, akkor mindig van egy külső tényező, ami bennünk ezt a félelmet felébressze, vagy éppen ébren tartsa.

Csak úgy bele szoktam olvasni, amikor időn engedi a médiakülönböző értesítéseibe. S a legtöbb információ, ami hozzánk eljut, az nem a jóságról, nem is az igazságról, az emberi jólétről, a sikerről, hanem éppen ezeknek az ellenkezőjéről szól.

Ma is egyre kevesebb ember akar találkozni Jézussal. Nagyon sokan úgy értelmezik még ma is, hogy jó, na, engedek a szokásnak, tartsam be az egyházam törvényeit, elmegyek ritkán a templomba is. De nehogy már nekem az erkölcsről beszélnének. Netalán megszólnák miként élek, milyen eszközöket használok érvényesülésemben.

És vannak, igaz kevesebben, akik a Jézussal való találkozás után megváltoztatják az életüket. Szemlátomást más értékek mellett állnak ki. Más kommunikációt, más életmódot folytatnak. Ők azok, akik a családban, a gyermekekben, az otthonban, a szülőföldben látják a biztonságot.

Mert a félelem eloszlatása által új erőforrások jelennek meg. Gondoljunk csak egy olyan rendszerre, ami a félelemre épít, s egy másikra, amely a szeretetre. A szabadságban nőni tudok, Istennél vagyok, s a rettegésben pedig éppen a pokolban.

II.” Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok.” Jézus megmutatja, hogy valóban ő az. A sebek a lábán és a kezén ott vannak. Ezeket a sebeket ő nem szégyelli, velük nem kérkedik. Egyszerűen csak megmutatja, hogy Ő az, akit keresztre feszítettek, és íme, itt van. A mai ember, ha sebei vannak, azokért szégyenkezik. Lehet, részben tehet érte, de nagyon sok esetben az embertől független okok miatt alakulnak ki ezek a sebek. Pedig a sebekkel, nehézségekkel, örömökkel lehet teljes a mi életünk.

Ma is a bizonyosságot keressük az egyházban, a társadalomban. És milyen visszataszító, amikor az elvárt értékek visszásságáról bizonyosodunk meg. Bizonyosodjatok meg, hogy valóban én vagyok, mondja Jézus a tanítványainak. És a bizonyságtétel mintha hiányozna a ma embere életéből. Mit kellene még bizonyítani, halljuk úton- útfélen? Pedig igazán csak egyet kellene, hogy emberek vagyunk a szó nemes és igaz értelmében. Akik elsősorban nem magunkért, hanem másokért, a mellettünk élőkért élünk és dolgozunk. Andrea Mantegna: Krisztus mennybemenetelét festette meg 1460- 1464 között. A fa alapra készített tempera festmény 162x 86 cm, és két fontos része van. Felül van Jézus, angyalok társaságában, az égben, mennyben a felhők között. Alul pedig a földön ott vannak a tanítványok, akik csodálkozva válnak meg tőle.

III.” Tapintsátok meg, és lássatok.” Jézus tovább megy annál, hogy csak megmutatná magát. Érintsétek meg és lássátok. Vagyis szerezzetek személyes tapasztalatot az én létezésemről. Ez a személyes átélés adja meg a vallásosságunk mélységét. Aki megérezte Isten létezését a maga mélységében, azt már senki meg nem rettentheti, senki meg nem félemlítheti. A tapintás és a látás egyedi elkötelezettséget ad nekünk, az embernek.

IV.” megmutatta nekik a kezét és a lábát.” A példa ma is itt van. Mindazokban a jó cselekedetekben, melyekben a gyógyulás, a segítségnyújtás, mások felkarolása áll az emberi szándék középpontjában. De ugyanakkor taszít is minket az helytelen életmód, vagy akár az én érvényesülése a közösség kárára, amikor Isten neve, csak fedőnévként van ott egy- egy programban, ahogyan ma divatos szóval használják projektben.

Mi hisszük, hogy Jézus a mennyben van. Ahova hitünk és életünk által mi is kerülünk. Abba a mennybe, ahol Isten az Úr, s ahova minket is hív, ahol számunkra is hajlékot készít.

Ezért hívlak, ma áldozócsütörtökön és életünk minden napján, hogy nézzünk Jézusra. Értelmezzük szenvedését. Fogadjuk el az értünk megtett tanításait. És imádkozzunk azért, hogy egyre több követője legyen ebben a földi életben!

Végh Tamás: Áldozócsütörtök versével zárom beszédem

Ma történt, hogy felment, s minket itt hagyott.

Szívünkbe bújtatva a reményt, hogy visszatér,

S lélekben velünk marad, míg be nem végződik

Mindaz, mi elkezdetett a teremtés hajnalán.

Ámen.