Új világra tekinteni!
Textus: Jn 9,3- 7 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk, amíg nappal van, annak cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában-, ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.”
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
Nemrég megkérdezték tőlem, hogy miért ünnepeljük a vallásszabadság törvényének a kihirdetését minden évben? Egyáltalán miért olyan fontos nekünk, unitáriusoknak az 1568. január 13- án kimondott vallásszabadság törvénye? Akkor egy tőmondattal elintéztem a választ, de ma hosszabban akarom kibontani, megérvelni, hogy miért is fontos nekünk, és hiszem minden vallásos embernek a vallásszabadság, a szabad vallásgyakorlás.
A XVI- ik század Európájában óriási változások történnek vallásos téren. Luther Márton 1517- ben teológiájával elindít egy reformációt a vallásban. 1521- ben a wormsi birodalmi gyűlésen Luther megtagadja tanainak visszavonását. Zwingli 1523- ban Zürichben, Svájcban hatalomra juttatja a reformációt, majd 1531- ben elesik a svájci kantonokkal vívott háborúban.
1529- ben kezdetét veszi a német vallásháború, a speyeri birodalmi gyűlésen a német fejedelmek között szakadás történik a reformáció miatt. A fejedelmek kiadják protestálásukat a császár elnyomó valláspolitikája miatt.
1531- ben a protestáns fejedelmek szövetségre lépnek ezt nevezik a schmalkaldeni szövetség, melyben 9 protestáns fejedelem és 11 város hoz létre V Károly császár elnyomó politikája miatt.
Vallásháború tör ki 1546- 47- ben, melyet majd az augsburgi vallásbéke zár le 1551- ben.
Az angol királyság elszakad a katolikus egyháztól 1533- 34- ben, és létrejön az anglikán egyház. 1553- ban Genfben megégetik Szervét Mihályt a tanításai miatt. 1545- 1563 között összehívják a tridenti zsinatot, mely megerősíti a pápa hatalmát és kidolgozzák az új katolikus hittételeket.
1572. augusztus 23- ról 24- re való éjszakán több mint 1o ezer hugenottát, francia reformátust öltek, gyilkoltak meg a hite miatt. Giordano Brunot, 16oo- ban megégetik eretneksége miatt Rómában.
Csak egy kis ízelítő, hogy miért is oly fontos, és drága érték a szabad vallásgyakorlás, hiszen rengeteg, megszámlálhatatlan ember halt meg hitéért, vallásosságáért.
Igaz még a vallásszabadság törvényének kihirdetése után is, a fejedelmek különösképpen értelmezték a törvényt, megtiltották a hitújítást és ennek kelepcéjébe csalták első püspökünket, Dávid Ferencet, aki hitéért, a dévai várbörtönben halt meg.
Igen testvéreim, miközben a testvéri szeretetről beszéltek, azonközben utat engedtek az erőszaknak, az elnémításnak. Elég, ha csak az 1638- as dézsi egyezségre gondolunk, ahol ránk erőltetik Jézus Krisztus imádását és segítségül hívását, melytől elzárkózott már nagy korán az unitárius hitrendszer.
Ma ezért akarok a felolvasott szentírási versek alapján Jézus gyógyításáról, a vak ember szeme világának megnyitásáról beszélni. Hiszen minden, amink van, azt a látásunknak, külső és belső látásunknak köszönhetjük. Az első, amit tisztáznunk kell itt mindjárt a legelején az, hogy a zsidók a betegséget a bűn következmények tekintették. Ezért mindjárt, a felolvasott verseket megelőzően, Jézus tanítványai azt kérdezik tőle, hogy ki vétkezett és kapta ezt a büntetést, ő vagy éppen a szülei. Erre a kérdésre válaszol Jézus a felolvasott szentírási versekben, melyeket ma itt felolvastam és melyekkel én ma itt szólni kívánok.
Szabó T. Anna: A belső mosoly...
A belső MOSOLY nem beszél,
csak SZAVAK NÉLKÜL simogat,
biztat, melegít, benned él,
szívdobogással támogat,
a belső mosoly jó meleg,
jut másnak is, sosem fogy el,
MINDVÉGIG ott marad veled,
amíg lélegzel, nem hagy el,
………………………………………
a belső mosoly megsegít,
átölel, nem vagy egymagad -
felsugárzik az arcodon:
már bentről melegít a nap
I.” Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” Jézus világossá teszi a betegségről vallott felfogását. Kihívásnak tartja, mely alkalmas a változtatásra. Egyenes és közérthető mondattal válaszol, amikor teljesen elzárkózik az ószövetség mentalitásától, mert kizárja, hogy a betegség a bűn következménye. Elég terhet cipel egy ilyen család, ahol világtalan az egyik személy, nincs szükség még a stigmázásra, a megpecsételésre. Jézus jó alkalomnak tartja, hogy újból bizonyítsa Istentől való küldetését, nyilvánvalóvá tegye Isten cselekedetét. Igazán ezekkel a szavakkal és mondattal vezet be az evangélista a csoda, a gyógyítás folyamatába.
II.” Nekünk, amíg nappal van, annak cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem.” A mai tanításnak ezt a második gondolatát összekötöm a vallásszabadság törvényével. És az én kérdésem ma úgy hangzik felénk, hogy vajon a türelem és a szabad vallásgyakorlás örököseiként mit teszünk meg azért mi, hogy a vallásunk fejlődjön? Mivel járulok hozzá Istenemhez, egyházamhoz, közösségem szolgálatához? Miképpen vállalom küldetésemet? Mert ezen a földön van egy hívatásunk, és ez nemcsak az, hogy jól éljünk, hanem az is, hogy Istent és az ő világát megvalósítsuk. A tegnap azt mondtam a temetési beszédemben, hogy a hitbeli ember, az éghez, Istenhez köti az életét, nem lentről felfelé, hanem fentről lefelé építkezik, és sosem felejti el, hogy ő nemcsak ennek a földnek, hanem az égnek is a teremtettje. Ha szétnézünk a keresztény világban, vagy akár csak a magunk háza táján, akkor felismerjük, nagyon sok a tennivaló. Az örömüzenet el kell jusson ma is mindenkihez. És ehhez, nagyon sok önkéntesre van szükségünk. Olyan emberekre, akik megélik a vallásosságukat. Öröm tölti el a szívemet minden alkalommal, amikor azt tapasztalom, hogy segítséget kérő szavaimra igenlő válaszokat, tettre kész személyeket kapok. Mert ezek a felhívások nem is csak az intézményre, nem is a személyemre, hanem az Istenre tekintenek. Őt és az Ő dicsőségét akarjuk elmélyíteni, megélni, uralomra juttatni. Én meg vagyok győződve arról, hogy minden ember jó, és különös hit, tudás és elkötelezettség kell ahhoz, hogy ezt a jóságot a felszínre hozzuk. 18- an voltunk ebben az esztendőben Tordán és Kolozsváron, talán a legnépesebb küldöttség a helyieken kívül, akik ünnepelni és töltekezni akartunk az ünnepből, elmélyülni vallásosságunkban, bizonyságot tenni küldetésünkről. És ezek az érzések egy életen keresztül végig kísérnek bennünket.
III.” Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Vannak időszakok, amikor a világi hatalom gátolja, vagy éppen megszűntetni akarja a vallásosságot. Ilyen volt nálunk a kommunizmus, mely az istentelen, de ugyanakkor embertelen világot is képviselte. A papokat meghurcolták, az egyház tevékenységeit csorbították. De még abban a világban is, az Istent szerető és tisztelő személyek nem dőltek be a rendszer ámításának. Emlékszem gyermekkoromban a lelkész nem járhatott be az iskolába vallást tanítani, az egyházi egyletek munkáját is felszámolták. A párt vezérei mellőzték az egyházi szertartásokat, s ha alkalom adódott kigúnyolták az Istenben bízókat. De még abban az időben is voltak jóakaratú emberek. Emlékszem, az erdész ilyenkor télen-soron kívül adott fát a templomnak, egyháznak, lelkésznek, s még mi gyermekek is segítettünk tehenekkel a szállításban, majd a fa felvágásában. A szombati vallásórákon pedig a lelkész diafilmek vetítésévvel mélyítette el bennünk úgy a vallásosságot, mint a magyar kultúra alapjait. Hiszen vallásos és magyar népmesék filmjeit vetítette.
Ma, vajon mit teszünk azért, hogy Jézus a világ világossága legyen? Imádkozunk- e eleget? Járunk- e templomba? Ápoljuk- e az Istennel alkotott szövetségünket? Mert ma már nem erőszakkal, de passzivitással üldözik az egyházat, a keresztény tanításokat. Miközben teljesen külön szeretnék választani a vallásos és társadalmi életet, azt is hangsúlyozzák, hogy a keresztény erkölcs nem alkalmazandó a társadalom minden területén. Ez a vad liberalizmus, és az egyén boldogságának a minden áron való megszerzése szinte mindenütt a közösség rovására megy. S keresztény szimbólumokat mozdítanak el a helyükről, mert az esetlegesen sértené valaki/ valakik hitét. Ez pedig nem a világosság és a jézusi szeretet világát készíti elő, hanem éppen annak ellenkezőjét, a gyűlölet és a sötétség forrása lehet.
III.” Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá:” Jézus tette világos, szándéka segítő és akarata egybecseng isteni küldetésével. Vagyis segíteni kell a bajban, a szenvedésben levő emberen. Én ma nem Jézus csodatételét akarom kidomborítani. Hanem a segítséget, amivel teljesen megváltoztatja embertársa életét. A nyál és a föld, a sár, csak egy eszköz Jézus kezében. Ami igazán fontos, az az isteni jelenlét, ahogyan a vakon született ember visszanyeri a látását. És én meg vagyok győződve arról, hogy Jézusnak ma is sokunk szemére sarat kell, tegyen, hogy lássunk. Lássuk ezt az életet, a maga szépségeivel, lássák a gyászolók az üdvözült lelkeket. Lássák a szülők gyermekeikben azokat a kibontakozó lehetőségeket, akik munkájuk és imádságaik árán fognak megvalósulni. És lássuk mi mindannyian, ahogyan Isten dicsősége bennünk és általunk él és élni fog.
IV.” Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában-, ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” Siloám tava Jeruzsálem vízellátását szolgáló vízgyűjtő medence, melyet a Gihon forrás vize táplált. A város délkeleti részén van. Ez volt a küldött víz. Ennek a forrásnak a vizét Ezékiás király idejében a föld alatt elvezették a város délnyugati részébe is, hogy a tápláló víz biztosítva legyen.
Ha úgy értelmezzük bibliaóráink, istentiszteletink, de minden egyes együttlétünk egy ilyen mosakodás jelent, ami után mi tisztábban, jobban, világosabban látjuk az életünket, és tudunk válaszolni a kihívásokra.
Én minden vasárnap úgy készülők a prédikációra, az istentiszteletre, hogy valami újat, mélyebbet, tisztábbat hozzák el Isten szépséges világából, ami megnyitja mindannyiunk szemét. Én ma is azért imádkozom, hogy alázattal tudjunk megállni Jézus előtt, és tőle kérjük szemeink világosságának visszaadását. Akik hallgatunk a szavára és elmegyünk életünk Siloámjainak tavaihoz, hogy megmossuk az arcunkat, és visszanyerjük a látásunkat. A Siloám, héberül azt jelenti, hogy küldött. És Isten ma is küld bennünket. Elküld az életre, a családba, a munkába, a hívatásba. Az elmúlt héten három temetési szertartást végeztünk, s mai istentiszteletünk alkalmával 3 család van jelen a fájdalmával, veszteségével, gyászával és több személyre emlékezünk, és ajánljuk fel imádságainkat lelkük üdvösségéért, valamint fohászkodunk a gyászolók vigasztalásáért. Én is azért könyörgök, hogy erős hittel tudják a gyászban megfogni egymás kezét, és úgy esedezni, hogy ezáltal hitre jussanak.
Mivel már nagyon rég nem osztottam meg egy történetet, ezért ma ezzel fogom zárni beszédem.
Évekkel ezelőtt, egyik üzleti útjáról hazatérve, egy vállalatvezető ajándékokat vitt feleségének. Többek között adott neki egy játékautót, ami világított a sötétben.
Miután a feleség megkapta az ajándékot, leoltotta a villanyt, de a kis autó láthatatlan maradt. A feleség ezt mondta magában: “Ez biztosan csak tréfa lehet.” A férje kiábrándultan jegyezte meg: “Azt hiszem, becsaptak.” Aztán a feleség észrevett néhány francia szót a játékautó oldalán.
Elvitte egyik barátjához, aki ismerte a nyelvet és elolvasta neki az utasításokat: “Ha azt akarod, hogy éjszaka is világítsak, tarts egész nap a napfényben.” Ezért másnap odatette az ajándékot a déli ablakba. Azon az estén, amikor kikapcsolta a villanyt, a kis játékautó ragyogó fényt árasztott.
Az asszony férje meglepve kérdezte: “Mit csináltál vele?” Ezt válaszolta: “Ó, rájöttem a titokra. Mielőtt az autó világítana a sötétben, ki kell tennem a világosságnak.”
Mint ahogy ez a játékautó a napfény hatására magába veszi az energiát, és ragyogni kezd a sötétben, a keresztyénnek is állandóan a lelki napfény, Isten fényébe kell tennie magát, hogy természetévé váljék az ő fénye és ragyogjon a sötét világban. Továbbítsuk hát mindenkinek Isten csodálatos szeretetét! Ámen.