Virágvasárnapi bevonulás

Textus: Mt 21, 1- 5 “ Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek levő faluba, és ott mindjárt találtok  egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.”

Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

A virágvasárnapi történet bevezető részéből olvastam fel mai beszédem alapgondolatát. És hívlak titeket e mai ünnepen, hogy lélekben zarándokoljunk Jézus tanítványaiként el mi is életünk Jeruzsálemébe. Mert ott lehetünk mi is a sokaságban, akik készítik Jézus útját, egyengetik ösvényeit, kik örömteljessé szeretnék tenni az ünnepet.

A zsidók húsvét ünnepére készülnek. Nagy a jövés-menés, forgalom ilyenkor a városban. A szokásosnál is többen vannak, hiszen az Egyiptomi szolgaságból való kijövetelnek az ünnepe, egyben a római hatalom iránt való ellenállásra is jó alkalmat ad. A szabadulás, a kijövetel, Isten segítsége és áldása, az ő könyörülete minden zsidó életének központi részét képezi ezen az ünnepen.

Jézus egy ilyen alkalmat választ, hogy tanítványaival a fővárosba, Jeruzsálembe érkezzen. Az időpont tudatosan van megválasztva. Három éves tevékenysége után Jézus a fővárosba érkezik, hogy itt is bizonyságot tegyen az Isten mellett való elkötelezettségéről, és tanításainak szépségéről.

Egy olyan képet választottam mai beszédem alapgondolatául, amely nem a közvetlen bevonulást, hanem sokkal inkább az előkészületet jelenti ezekben a mondatokban. Jézus megtervezi jeruzsálemi bevonulását és tanítványait kéri, hogy segítsenek, az Írás szerint azt kivitelezni.

Egy ismeretlen szerző versére bukkantam beszédem való készülődés közben, ahol ezeket a gondolatokat találtam:

 

Jeruzsálem körül a nép

Ily örömzajt nem hallott rég.

A hajnal pirkadása ma

Mintha szebben mosolyogna…

Érzi a nép, hogy ünnepély lesz,

Készül tehát az ünnepélyhez.

Már hallatszik a kiáltás:

'Hozsánna! Jön a Messiás!'

E hír gyorsan száll a légben

S lángra gyúl a nép szívében,

Örömmel siet eléje

S pálmát lenget feléje.

Felső ruháját leteríti,

Útját virágokkal behinti

S köszöntve Jézust, mint királyt,

Ujjongva 'Hozsánnát' kiált.

 

S ma is ez az öröm hatja át a szívünket, örömmel sietünk lelkünk útjain Jézus felé, hogy köszöntsük őt, és tanítását a szívünkbe engedjük. A felolvasott szentírási versek alapján 4 kérdésről szeretnék beszélni e mai ünnepen: a közeledésről, Jézus kéréséről, utasításáról, a parancs teljesítéséről és negyedikként a király érkezéséről.

I.Közeledés.” Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik:” Betfagé egy kis helység, tanya Jeruzsálem közelében, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. A fügék házának is nevezik.

Betániából több út is vezetett Jeruzsálembe. A nagy karavánút, mely az Olajfák hegyének déli lankáin visz, majd később kanyarodik északnak, a másik pedig az Olajfák hegyén át visz a Gecsemáné kert mellett a Kidron völgyéhez. Ez a rövidebb és Jézus ezt az utat választotta.

Jézusban vegyes érzések uralkodtak el. Egyfelől úgy fogadják, mint egy királyt, a neki kijáró tisztelettel és örömmel. Másfelől már ismeri a sorsát. S tudja be fog teljesedni az Isten akarata rajta. Ebben a közeledésben három fontos mozzanat található: Elérkeztek az Olajfák hegyéhez, Betfagéba, Jézus előreküldte két tanítványát és kéréssel fordul hozzájuk.

Most pedig ugorjunk egy nagyot, jöjjünk közelebb a saját világunkhoz. Mert Jézus az Olajfák hegyéről Jézus látta a szent várost. Mi ma, itt ezen az ünnepen látjuk- e életünkben a megdicsőülésnek és a megalázásnak a helyszíneit. Egyáltalán megérkezünk- e arra a magaslatra ahonnan belátható már az ünnep? Teszünk- e azért, hogy az életünk közel kerüljön Jézushoz, Istenhez? Mert én hiszem, hogy csak az Isten közeli élet tudja elhozni számunkra a lelki tartalommal bíró ünnepet.

Jézusnak vannak segítő társai, a tanítványok. Őket elküldi előre. Mellettünk vannak- e segítőtársak? Követnek- e bennünket a családtagok, munkatársak, akár barátok? Érezzük-e, hogy egyedül elveszünk ebben az életben? S nem tudjuk betölteni a hívatásunkat. A virágvasárnap egyben egy figyelmeztetés, hogy életünk zarándoklatai közepette, kikkel haladunk életünk megvalósításai felé. Jézus kéréssel fordult a tanítványok felé. És ez a kérés nyitott fülekre és szívekre talált. Ma is Jézus hozzánk szól a tanításaiban és tőlünk kéri a segítséget, hogy Isten ügye győzelemre jusson.

II.Jézus kérése, utasítása.” Menjetek az előttetek levő faluba, és ott mindjárt találtok  egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám!” Salamon király idejében a zsidók lovakat szereznek be Egyiptomból. A ló kevély és büszke állat. Izrael hegyes és köves területén azonban nem vált be ennek az állatnak a használata. Sokkal inkább a szamarat használták, ami a nyugalmat, a szerénységet és a megbízhatóságot jelképezte. Betfagéban volt egy tisztálkodó hely is, ahol a zarándokok lemosták magukról az út porát, hogy az ünnepre tisztán érkezhessenek meg.

A szamárháton érkezve Jeruzsálembe Jézus is a külső és belső tisztaságot ontja magából, miután megmosakodott még a lába sem érintette a föld szennyét. A tanítványok olyan szamarat hoznak Jézus számára, aminek először volt csikója. És itt minden szónak, mondatnak jelképe van. Az egyszerűség, az alázat, a külső és a belső tisztaság, a Jézusra figyelés szavai nyernek mély értelmet. Az Úrnak szüksége van rája és azonnal elengedi azokat, mondja Jézus.

Vajon ezen az ünnepen mire van szüksége az Úrnak részünkről? Mit tudunk hozzátenni ahhoz, hogy ez a virágvasárnap felejthetetlen legyen mindannyiunk számára. Egyedi és megismételhetetlen, ami által mi is hozzájárulunk, hogy Jézus a szívünkbe és lelkünkbe költözzön a tanításaival.

Nemrég a török földrengés károsultjainak alapélelmiszert és tisztálkodó szereket vásároltunk az összegyűjtött pénzből. Nem voltunk pontosak a számolásban ezért egy kicsit túlköltekeztük magunkat. Vásárlás közben odajött hozzám egy ismerős, s amikor megtudta, hogy mi járatban vagyunk, egy jókora adománnyal lepett meg, úgy, hogy még én magam is elcsodálkoztam a nagylelkűségén. Mert amikor a bajban levő embertársainkat segítjük, az isteni szükséglet iránti élet fejlesztését vállaljuk magunkra. És azok, akik adnak, tudják, hogy mekkora öröm, lelki elégtétel, ha tudok segíteni, Örömöt szerezni.

III. A parancs teljesítése. A beteljesülés. „Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Érdemes megfigyelni mélyebben is ezt a szentírási mondatot. Milyen mély ismeret és hatalmas bizalom van ebben a gondolatban. Fel sem merül Jézusban, vagy a tanítványokban az a kétely, hogy ne lenne nyitottság a gazda lelkében arra kérésre, hogy a szamarát ne adná oda az Úr szükségletére. Az ember jóra való nyitottságát hangsúlyozza itt újra ez a mondat. Mert Jézus különösképpen bízott az ember Isten felé való közeledésében. És itt ez a kérés, s főleg ennek teljesítése a legnagyobb bizonysága annak, hogy ez a személy is hozzájárul az Ő megdicsőüléséhez.

Feltevődik önkéntelenül is bennünk a kérdés: Mit ajánlunk fel ma Istennek, azért hogy akarata valóra váljon? Segítünk- e céljának megvalósulásában? Vagy csak várjuk, hogy a dolgok nálunk nélkül történjenek?  Én meg vagyok győződve arról, ahhoz, hogy Jézus ma is bevonuljon az életünkbe, nekünk is tennünk kell. Elsősorban imádkoznunk, majd pedig a mindennapokban teljesítenünk azért, hogy az életünk áldottabb legyen. S mindenkinek a maga helyén öntudatosan és elkötelezetten kell kiállnia, hogy Jézus elvei és tanításai érvényre jussanak. Mert az elvégzett munka után érkezik a beteljesülés, a megvalósulás, az ünnep.

IV. A király érkezése. „Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.” Zakariás próféta könyvében olvashatjuk a 9- ik fejezet 9- ik versében: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamárháton ül, szamárcsikó hátán.

Jézus ma is a mi szívünk királya. Felénk tart, s ha engedjük, a lelkünkbe költözik. Hogy megváltoztasson. Hívjon és szólítson az Isten és ember szolgálatára. Alázatosan jön, csendesen halad, húsvét, az ünnep felé, hogy tevékenységét megkoronázza életével és halálával.

Légy nyitott a szeretetre című lélekemelő kis történetet olvastam nemrég, amit megosztok ma ünnepi beszédemben.

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain.

A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.

Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:

‒ Nem unod a várakozást?

‒ Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.

‒ Miért?

‒ Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.

 

Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ilyen az emberi lélek is. Várjuk Isten szentségét, Jézus tanítását, az élet lüktetését, az ünnepek varázsát. Mert ez adja meg emberi méltóságunkat.  Jöjjetek, ma nyissuk meg lelkünk ajtaját, hogy Jézus hozzánk érkezzen. Legyünk mellette egy héten keresztül, amikor tanít, Isten felé vezet. Imádkozzunk vele, hogy erőt gyűjtsünk az ünnepre, a szépségre és nyitottságra.

Ma így haladjon Jézus feléd, felém, a keresztény világ örömére! Ámen.